Blog 7.

2013.03.11 22:23

Hát igen, a 7. § tényleg rövid, de mennyi mindent tartalmaz! Remélem, a tegnapi blogban sikerült bemutatnom, hogy már messze nem igaz az a szlogen: egy jogász ne hivatkozzon az Alkotmányra, mert akkor ügyfele halálbüntetést kap (ebből is látható, hogy ez a szlogen a rendszerváltás előttről származik...). Mai helyzetre lefordítva: ne az alapelvekre, hanem a konkrét §−ra hivatkozz! És mégis, milyen sok ügy landolt a Legfelsőbb Bíróság előtt, amelyekben az alapelvek megsértése volt az ügy tárgya.

Az is egyre gyakoribb, hogy a bíróságok alkalmazzák az európai jogot, azaz elfogadják, hivatkoznak rá – különösen, ami az Európai Bíróság döntéseit illeti. Igaz, hogy munkaügyi perekben ez nem sokszor fordult elő, de más ügyekben gyakoribb.

Hátha érdekel valakit – egy nem munkaügyi per, amit a KASZ (Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete) nyert meg, egy európai rendeletre hivatkozva. Vidéki városban ÁNTSZ ellenőrzés alkalmával az egyszemélyes bolt eladójánál (reggel, üzletnyitás után egy órával) lejárt szavatosságú árut találtak. Az ÁNTSZ nem az akkor max. 150.000 Ft-ig terjedő szabálysértési bírságot szabta ki, hanem az élelmiszertörvényre való hivatkozással az ún. élelmiszerbiztonsági bírságot, ami egy progresszíve emelkedő bírság, a feltalált lejárt szavatosságú áruk mennyisége miatt elérte a több, mint félmillió forintot! Az ÁNTSZ szerint azért kellett ezt a bírságfajtát alkalmaznia, mert az élelmiszertörvény azt mondja ki, hogy a bírságot arra kell kiróni, akinél az élelmiszert megtalálták. Az érintett munkavállaló (egyébként a KASZ tagja) minimálbért kapott, az akkori nettó fizetése 47.000 forint volt, az ÁNTSZ nagy kegyesen megengedte, hogy ezt a nagy összegű bírságot havi 36.000 Ft-os részétetekben fizethesse meg majdnem két év alatt (!). A KASZ elvállalta a munkavállaló megbízásából a perbeli képviseletet, de elvesztette a pert első és másodfokon is. Hiába érvelt a jogász azzal, hogy egyrészt az a szabály, hogy azt kell megbírságolni, akinél a kifogásolt áru van – csak akkor érvényes, ha az áru eredete ismeretlen; másrészt nem lehet a munkavállalót megbüntetni, mert a törvény a vállalkozást (jelen esetben egy kereskedelmi kft-t) tette meg a bírság alanyává, és nem a munkavállalót. Hiába hivatkozott arra a szakszervezet, hogy a munkavállaló azért sem lehet az élelmiszertörvény alanya, mert a tevékenység végzésére (élelmiszer-kiskereskedelem) nem ő kapott engedélyt, és semminemű közvetlen ráhatása a vállalkozás eredményeire nincs. Ez persze nem volt így megszövegezve a törvényben, a törvény utalt arra az EU-rendeletre, amely világosan meghatározta, hogy mi a rendelet személyi hatálya (azaz kire terjed ki a rendelet). Meglepő volt, hogy a másodfokú (megyei) bíróság sem ismerte (fel) az EU-rendeletet. Végül a Legfelsőbb Bíróság szolgáltatott igazságot a munkavállalónak (és rajta keresztül a KASZ−nak is), kimondva, hogy a munkavállaló nem lehet alanya az élelmiszertörvénynek, és nem lehet rá kiszabni az élelmiszerbiztonsági bírságot sem. (Azóta megváltozott a törvény, a bírság elnevezése, még a bíróságokat is másképp nevezik, de azért a történet még igaz....)

 

De térjünk csak vissza a 7. §-hoz, amelyben a mindenkori munkatörvények egyik legfontosabb, legáltalánosabb és leggyakrabban hivatkozott alapelve − a rendeltetésellenes joggyakorlás tilalma van rögzítve:

7. § Tilos a rendeltetésellenes joggyakorlás. E törvény alkalmazásában rendeltetésellenes a jog gyakorlása különösen akkor, ha az mások jogos érdekeinek csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségeinek korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányul vagy ehhez vezet.

 

Tehát: tilalmazott a rendeltetésellenes joggyakorlás! Az Mt. példálózó felsorolását adja annak, hogy mi számít rendeltetésellenes joggyakorlásnak − „különösen akkor” – ha az

• mások jogos érdekeinek csorbítására
• mások érdekérvényesítési lehetőségeinek korlátozására
• mások zaklatására
• véleménynyilvánításának elfojtására

irányul, vagy ehhez vezet.

 

Mielőtt áttekintenénk a Bírósági Határozatokban e tárgyban megjelent jogeseteket, érdemes megnézni, hogy mit mond a Legfelsőbb Bíróság Munkajogi Kollégiuma a 95. állásfoglalásában (MK  95. – a felmondásról, annak különböző szabályairól). Ez az állásfoglalás a IV. pontjában olyan pontos meghatározását adja a rendeltetésellenes és tilalmazott magatartásokat, amelyek ma is érvényesek, használhatók, hiszen a rendeltetésellenes joggyakorlás tilalma szerepelt a régi Munka Törvénykönyvében is, a 4. §−ban.

Mindenek előtt az állásfoglalás leszögezi, hogy a Munka Törvénykönyvén alapuló jogot nem lehet olyan célból gyakorolni, amely ellentétbe kerül a jog által szolgálni hivatott céllal. Tehát hiába tűnik úgy, hogy egy magatartás jogszerű, ha nem felel meg az adott jogot megalapozó jogalkotói célnak (netán azzal kifejezetten ellentétes), a magatartás a rendeltetésellenes joggyakorlás tilalmába ütközik.

 

A felmondási jog gyakorlása kapcsán leszögezi a Kollégium, hogy a munkáltatói felmondási jog gyakorlása jogellenessé válik abban az esetben, ha bizonyítottan rendeltetésével össze nem férő célból, esetleg ártási szándékkal, bosszúból, zaklatásszerűen gyakorolták, illetve ilyen eredményre vezet (jogkövetkezménye: a bíróság megállapítja a felmondás jogellenességét).

 

A munkáltató felmondási jogával való visszaélésnek minősül, ha a bíróság megállapítja, hogy a munkáltató a felmondást annak következményeként közölte, hogy a munkavállaló – élve véleménynyilvánítási szabadságával – észrevételt vagy megjegyzést tett, és így ezzel akarta elfojtani a munkavállalók jogos véleménynyilvánítását.

 

Ez egy tiszta, és világos megfogalmazás, de tudomásul kell venni, hogy nemcsak a felmondási jog gyakorlása körében lehet a joggal visszaélni, a jogot rendeltetésellenesen gyakorolni. A bíróságok minden esetben meg fogják állapítani a rendeltetésellenes joggyakorlást, ha valamelyik fél magatartása vagy eljárása nem sért jogszabályt, de nem felel meg a jogintézmény rendeltetésének. ha igazságos akarok lenni, akkor a munkáltatók és a munkavállalók is tapasztaltak már a másik részéről ilyen tilalmazott magatartásokat eljárásokat. És hogy ne rébuszokban vagy általánosságban szóljak erről, íme, két példa.

A rendeltetésellenes joggyakorlás tilalmába ütközik, ha a munkáltató élve azon jogával, hogy ellenőrzi a munkavállalók munkára képes állapotát, nemcsak munkakezdés előtt szondáztatja meg munkavállalóit, hanem naponta többször is, a legkülönbözőbb időpontokban és helyeken, szükségtelenül gyakran, így ez már nem is ellenőrzés, hanem zaklatás. Vagy joggal való visszaélésnek minősül, hogy a munkavállaló engedélyt kér a munkából való eltávozásra a munka befejezése előtt – családi okokra hivatkozva – de erre az engedélyre szükségtelenül gyakran és megfelelő ok nélkül hivatkozik.

 

 De nézzük a befejezett ügyeket – a Bírósági Határozatokból (ahol a felülvizsgálati kérelmekről szóló Legfelsőbb Bíróság-i döntések megjelennek).

EBH2011. 2337. A jogviszony megszüntetésénél rendeltetésellenes kiválasztási szempontnak minősül egy jövőbeni bizonytalan helyzet alapulvétele (1992. évi XXII. törvény 4. §).

EBH2009. 1979. A munkáltató által ismert, méltánylást igénylő személyes körülmények (a felperes egészségi állapota, idős édesanyja gondozásával kapcsolatos kötelezettség) figyelmen kívül hagyásával történt külföldi kirendelés rendeltetésellenes [1992. évi XXII. törvény 3. § (1) bekezdés, 1992. évi XXII. törvény 4. §, 96. § (1) bekezdés a) pont].

EBH2005. 1238. A rendeltetésszerű joggyakorlás elve alapján a bíróság az alakilag jogszerűnek minősülő joggyakorlást az adott ügyben bizonyított sajátos körülmények alapján jogellenesnek minősítheti (1992. évi XXII. törvény 4. §).

EBH2003. 967. A szakszervezeti tisztségviselőt megillető munkajogi védelem rendeltetése a szakszervezet zavartalan működésének biztosítása, a felsőbb szakszervezet az egyetértési jogát rendeltetésszerűen köteles gyakorolni [Mt. 28. § (1) bekezdés, 4. § (1) bekezdés].

EBH2003. 899. I. A munkáltató létszámcsökkentés esetén maga választhatja ki azt az alkalmazottját, akinek a jogviszonyát megszünteti, de ezt csak a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye betartásával teheti [Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pont, Mt. 4. §].

EBH2002. 680. II. A munkáltatónál a nő munkavállalók feltételezett és tényleges távolléte miatt megvalósuló létszámhelyzet önmagában nem igazolja a nagyszámú határozott időre kötött munkaszerződést megalapozó munkáltatói törvényes érdeket, ez a joggyakorlás rendeltetésellenesnek minősül (Pp. 123. §, Mt. 4. §).

EBH2002. 679. Ha a munkáltató a létszámleépítés elvétől alapos ok nélkül eltér, eljárása rendeltetésellenes joggyakorlásnak minősül (Mt. 4. §, Kjt. 30. §).

EBH1999. 136. Ha a határozott idejű munkaszerződés-kötés és annak többszöri (adott esetben öt éven át 19 alkalommal történt) meghosszabbítása a munkáltató részéről törvényes érdek nélkül történt, a határozott időre szóló kikötés érvénytelen (Mt. 4. §, 79. §).

EBH1999. 135. Ha a munkáltató a visszahelyezésre kötelező jogerős ítéletet hónapokig nem hajtotta végre, később nem a munkakörében foglalkoztatta a munkavállalót s két hónap elteltével a munkakörét megszüntette, eljárása a törvénybe ütközött (Mt. 4-5. §).

EBH2011. 2337. A jogviszony megszüntetésénél rendeltetésellenes kiválasztási szempontnak minősül egy jövőbeni bizonytalan helyzet alapulvétele (1992. évi XXII. törvény 4. §).

EBH2009. 1979. A munkáltató által ismert, méltánylást igénylő személyes körülmények (a felperes egészségi állapota, idős édesanyja gondozásával kapcsolatos kötelezettség) figyelmen kívül hagyásával történt külföldi kirendelés rendeltetésellenes [1992. évi XXII. törvény 3. § (1) bekezdés, 1992. évi XXII. törvény 4. §, 96. § (1) bekezdés a) pont].

EBH2005. 1238. A rendeltetésszerű joggyakorlás elve alapján a bíróság az alakilag jogszerűnek minősülő joggyakorlást az adott ügyben bizonyított sajátos körülmények alapján jogellenesnek minősítheti (1992. évi XXII. törvény 4. §).

EBH2003. 967. A szakszervezeti tisztségviselőt megillető munkajogi védelem rendeltetése a szakszervezet zavartalan működésének biztosítása, a felsőbb szakszervezet az egyetértési jogát rendeltetésszerűen köteles gyakorolni [Mt. 28. § (1) bekezdés, 4. § (1) bekezdés].

EBH2003. 899. I. A munkáltató létszámcsökkentés esetén maga választhatja ki azt az alkalmazottját, akinek a jogviszonyát megszünteti, de ezt csak a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye betartásával teheti [Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pont, Mt. 4. §].

EBH2002. 680. II. A munkáltatónál a nő munkavállalók feltételezett és tényleges távolléte miatt megvalósuló létszámhelyzet önmagában nem igazolja a nagyszámú határozott időre kötött munkaszerződést megalapozó munkáltatói törvényes érdeket, ez a joggyakorlás rendeltetésellenesnek minősül (Pp. 123. §, Mt. 4. §).

EBH2002. 679. Ha a munkáltató a létszámleépítés elvétől alapos ok nélkül eltér, eljárása rendeltetésellenes joggyakorlásnak minősül (Mt. 4. §, Kjt. 30. §).

EBH2002. 678. Ha az üzemi tanács elnöke e tisztségében képviselőként eljár, jogait a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően, a munkáltatóval kölcsönösen együttműködve, rendeltetésszerűen köteles gyakorolni (Mt. 3.,  4. §).

EBH1999. 136. Ha a határozott idejű munkaszerződés-kötés és annak többszöri (adott esetben öt éven át 19 alkalommal történt) meghosszabbítása a munkáltató részéről törvényes érdek nélkül történt, a határozott időre szóló kikötés érvénytelen (Mt. 4. §, 79. §).

EBH1999. 135. Ha a munkáltató a visszahelyezésre kötelező jogerős ítéletet hónapokig nem hajtotta végre, később nem a munkakörében foglalkoztatta a munkavállalót s két hónap elteltével a munkakörét megszüntette, eljárása a törvénybe ütközött (Mt. 4-5. §).

 

Remélem, hogy ebből a sok példából – is – kitűnik, hogy milyen célok elérése érdekében fogalmazta meg a mindenkori jogalkotó az előző és a mostani munkatörvényben a rendeltetés-ellenes joggyakorlás tilalmát.

 

Jó éjt, és holnap szép napot mindenkinek!

 

Mariann