Blog 55.
55. nap − 55. §: mentesülés a munkavégzési kötelezettség alól (32. pont) – mikor nem kell a munkavállalónak munkát végeznie., azaz mentesül a rendelkezésre állás és a munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól, de nem mindenesetben jár a távolléti díj (pl. keresőképtelenség idejére nem távolléti díj, hanem táppénz jár, az önkéntes vagy létesítményi tűzoltói szolgálat ellátásának idejére sem jár díjazás.., többi esetről a Blogban lehet olvasni)
55. § (1) A munkavállaló mentesül rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól
a) keresőképtelensége,
b) a jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő, egészségügyi intézményben történő kezelés, valamint
c) a kötelező orvosi vizsgálata tartamára, továbbá
d) a véradáshoz szükséges, legalább négy óra időtartamra,
e) a szoptató anya a szoptatás első hat hónapjában naponta kétszer egy, ikergyermekek esetén kétszer két órára, a kilencedik hónap végéig naponta egy, ikergyermekek esetén naponta két órára,
f) hozzátartozója halálakor két munkanapra,
g) általános iskolai tanulmányok folytatása, továbbá a felek megállapodása szerinti képzés, továbbképzés esetén, a képzésben való részvételhez szükséges időre,
h) önkéntes vagy létesítményi tűzoltói szolgálat ellátása tartamára,
i) bíróság vagy hatóság felhívására, vagy az eljárásban való személyes részvételhez szükséges időtartamra,
j) a különös méltánylást érdemlő személyi, családi vagy elháríthatatlan ok miatt indokolt távollét tartamára, továbbá
k) munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott tartamra.
(2) A munkáltató, ha a munkavállaló által elkövetett kötelezettségszegés körülményeinek kivizsgálása miatt indokolt, a vizsgálat lefolytatásához szükséges, de legfeljebb harminc napos időtartamra mentesítheti a munkavállalót rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól.
Mindenek előtt azt kell tisztázni, hogy mit jelent a kötelezettség alóli mentesülés fogalma. Lényegében a mentesülés ideje alatt munkavállaló nem végez munkát, de – egyes, a törvényben felsorolt eseteket kivéve − de munkabérre (távolléti díjra) jogosult. Tehát az 55. §−ban felsorolt esetekben a munkavállaló távolléte igazolt távollétnek minősül.
Természetesen munkavállaló munkaviszonya nem szűnik meg, de – ami már nem éppen természetes – a felsorolt esetek nem szolgálhatnak indokul a munkavállaló munkaviszonya megszüntetésére. Ugyanakkor nincs olyan szabály, amely megtiltja a felsorolt esetekre vonatkozóan a munkaviszony megszüntetésének közlését, kivéve a k) ponthoz sorolható gyermekgondozás miatti fizetés nélküli szabadság időtartamát (ez a pont a munkaviszony vonatkozó szabályban meghatározott tartamot jelöli meg a mentesülés esetéül, tehát: jogszabály, kollektív szerződés, üzemi megállapodás és egyeztető bizottság határozata mondhat ki ilyen mentesülési okokat). Megjegyzendő, hogy több esetben csak órákról van szó, tehát nem is értelmezhető a munkaviszony megszüntetése.
Kardinális kérdés az, hogy jár−e távolléti díj a mentesülés idejére. Az alábbi táblázat azt mutatja, hogy az Mt. 55.§ában felsorolt esetekben mikor jár díjazás, ami törvény szerint a távolléti díj összegével egyenlő, még akkor is, ha munkaviszonyra vonatkozó szabály (jogszabály, kollektív szerződés, üzemi megállapodás, egyeztető bizottság határozata) munkabér fizetését írja elő – munkavégzés hiányában −, de nem határozza meg annak mértékét.
|
A munkavégzés előli mentesülés esetei |
A díjazás |
|
55. § (1) A munkavállaló mentesül rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól a) keresőképtelensége, b) a jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő, egészségügyi intézményben történő kezelés, valamint c) a kötelező orvosi vizsgálata tartamára, továbbá d) a véradáshoz szükséges, legalább négy óra időtartamra, e) a szoptató anya a szoptatás első hat hónapjában naponta kétszer egy, ikergyermekek esetén kétszer két órára, a kilencedik hónap végéig naponta egy, ikergyermekek esetén naponta két órára, f) hozzátartozója halálakor két munkanapra, g) általános iskolai tanulmányok folytatása, továbbá a felek megállapodása szerinti képzés, továbbképzés esetén, a képzésben való részvételhez szükséges időre, h) önkéntes vagy létesítményi tűzoltói szolgálat ellátása tartamára, i) bíróság vagy hatóság felhívására, vagy az eljárásban való személyes részvételhez szükséges időtartamra j) a különös méltánylást érdemlő személyi, családi vagy elháríthatatlan ok miatt indokolt távollét tartamára, továbbá k) munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott tartamra. (2) A munkáltató, ha a munkavállaló által elkövetett kötelezettségszegés körülményeinek kivizsgálása miatt indokolt, a vizsgálat lefolytatásához szükséges, de legfeljebb harminc napos időtartamra mentesítheti a munkavállalót rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól. |
Mt. 146. § (3) A munkavállalót távolléti díj illeti meg b) az 55. § (1) bekezdés c)-g) pontban és 55. § (2) bekezdésben meghatározott esetben, c) az 55. § (1) bekezdés i) pontban meghatározott esetben, ha tanúként hallgatják meg, e) ha munkaviszonyra vonatkozó szabály, munkavégzés nélkül munkabér fizetését annak mértéke meghatározása nélkül írja elő. (4) A betegszabadság tartamára a távolléti díj hetven százaléka jár.
Megjegyzés:
|
Az 55. § (2) bekezdése egy új szabályt határoz meg: arra az időszakra, amíg a munkáltató kivizsgálja a munkavállaló által elkövetett kötelezettségszegés körülményeit, legfeljebb 30 napra a munkavállalót munkáltatója mentesítheti a munkavégzési kötelezettség teljesítése alól (ezt nevezik általában „felfüggesztés”−nek). Erre az időre a munkavállalónak távolléti díj jár.
A törvény külön esetcsoportként kezeli, ha a munkavállalónak különös méltánylást érdemlő személyi vagy családi ok miatt szüksége van arra, hogy mentesüljön a munkavégzési kötelezettség teljesítése alól, pl. hozzátartozó megbetegedése, balesetet (a hozzátartozó halála esettén a 55. § (1) bekezdés f) pontja szerint 2 munkanap jár a munkavállalónak munkavégzés nélkül). Az indokot a munkáltatónak – a méltányos elbánás szabályai szerint – figyelembe kell vennie, de nem köteles munkabért (távolléti díj formájában sem) fizetni erre az időben.
A munkáltató akkor tudja felmenti munkavállalóját a munkavégzési kötelezettség alól, ha értesül arról a körülményről, ami miatt az Mt. 55. §−a alapján a munkavállalónak joga van a felmentéshez. Ezért (valamint a feleket egyébként is terhelő együttműködési kötelezettség okán) a munkavállalónak be kell jelentenie, hogy az Mt. 55. §−ában felsorolt esetek valamelyikére hivatkozva kéri munkavégzés alóli felmentését, és hitelt érdemlően köteles bizonyítani (ha erre munkáltatója felszólítja) a mentesülésre okot adó esetet, körülményt.
Három körülméynt külön fontosnak tartok megemlíteni: a kötelező orvosi vizsgálat időtartamát, a az önkéntes vagy létesítményi tűzoltói szolgálatot és a hozzátartozó halálát.
A kötelező orvosi vizsgálat akkor nevezhető kötelezőnek, ha azt jogszabály írja elő. Az alkalmazás feltételei kapcsán már említést tettem arról, hogy a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet, valamint a munkaköri (szakmai) alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló 12/1972. (VII. 11.) EüM rendelet számítanak ilyen jogszabályi előírásoknak, de vannak ágazati szabályokban is meghatározott speciális rendelkezések. Azokban az esetekben, amikor a munkavállalónak orvoshoz kell mennie és a rendelési idő a munkaidő idejére esik, a munkavállaló − az Mt. szerint – nem mentesül a munkavégzés alól. Erre az időre a munkavállalónak vagy szabadságot kell kivennie, vagy meg kell kérnie a munkáltatót, hogy engedje el, tehát meg kell egyeznie a munkáltatójával (legtöbbször arról egyeznek meg, hogy a munkavállaló később ledolgozza a távollét idejét).
Az önkéntes vagy létesítményi tűzoltó szolgálat speciális esetkör. A katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXVIII. törvény szerint polgári védelmi kötelezettségét munkaköre ellátásával, közmegbízatása gyakorlásával teljesíti a készenléti szolgálatot ellátó önkéntes és létesítményi tűzoltó, és az önkéntes tűzoltó egyesület szaktevékenységet végző tagja. A létesítményi tűzoltóság egy olyan gazdálkodó szervezet által létrehozott, önálló működési területtel nem rendelkező tűzoltóság, amelyet tűzoltási és műszaki mentési feladatok elvégzésére hoznak létre a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény szerint. A munkáltató köteles mentesíteni a munkavállalót munkavégzési kötelezettsége teljesítése alól, de az eredeti munkakörében járó munkabért (távolléti díj formájában) nem köteles megfizetni.
A munkavállaló hozzátartozója halálakor járó 2 munkanap kapcsán megemlítendő, hogy a munkavállaló kérése alapján biztosítandó igazolt (és fizetett) távollét értelemszerűen a temetés napjához kapcsolódik. A hozzátartozó fogalmát az Mt. 294. § (1) bek. b) pontja tartalmazza:
b) hozzátartozó: a házastárs, az egyeneságbeli rokon, a házastárs egyeneságbeli rokona, az örökbefogadott, mostoha és nevelt gyermek, az örökbefogadó, a mostoha és a nevelőszülő, a testvér, valamint az élettárs,
Eltérő megállapodás lehetősége: az Mt. 57. § (2) bekezdés alapján kollektív szerződésben az 55. § (1) bekezdésében foglaltaktól csak a munkavállaló javára lehet eltérni. (Az Mt. 43. § alapján a törvény Második Részétől valamint munkaviszonyban rögzített szabálytól munkaszerződésben csak a munkavállaló javára lehet eltérni)
Jogesetek:
EBH2007. 1636
Osztott munkaidőre vonatkozó érvényes megállapodás hiányában a munkáltató bérfizetéssel tartozik arra az időre, amíg a munkavállaló a rendelkezésére állt és őt nem foglalkoztatta (1992. évi XXII. törvény 120. § (2) bekezdés).
BH2006. 95
A munkavállalónak a munkahelyén való megjelenése - amennyiben erről az utasításadásra feljogosított vezető jelentkezés hiányában nem szerezhet tudomást - nem jelenti a munkavégzésre rendelkezésre állás teljesítését (1992. évi XXII. törvény 103. § (1) bekezdés a) pont).
BH2005. 444
A rehabilitációs munkakörre vonatkozó megállapodás nélkül a munkáltató nem hivatkozhat a munkavégzési kötelezettség munkavállaló általi megszegésére (1992. évi XXII. törvény 96. § (1) bekezdés a) pont; 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet 3. §, 4. §).
BH2009. 191
Lényeges szerződésszegést követ el a munkáltató, ha a szorgalmi időszakban a munkavállaló számára nem biztosítja teljes körűen a kötelező iskolai foglalkozásokon való részvételt, és a szabadnapokat. Ez a munkavállalónak a tanulmányi szerződésben kikötött szankció alóli mentesülését eredményezi (1992. évi XXII. törvény 113. §).
EBH2007. 1635
Ha a munkavállaló törvényes mentesülési okból, keresőképtelen betegsége miatt nem végez munkát, ugyanezen okból a munkavégzés hiányára a munkáltató a munkaviszonyt felmondó intézkedését nem alapíthatja munkaerő-kölcsönzés esetén sem (1992. évi XXII. törvény 107. §, 193/J. § (3) bekezdés b) pont).
BH2002. 112
A sztrájk alatt - amennyiben az jogszerű - a munkavállalót munkavégzési kötelezettség általában nem terheli. A sztrájkról szóló törvény munkaviszonyra vonatkozó szabály, ebből következően a sztrájkban részt vevő munkavállaló ezzel összefüggő munkaidő-kiesése a Munka törvénykönyvében meghatározott munkavégzés alóli mentesülésnek minősül. A sztrájkban való részvétel miatt kiesett munkaidőt -
Mariann