Blog 49.
49. nap – 49.§: a felek magatartási szabályai a munkaszerződés megkötése és a munkaviszony kezdete közötti időben (tartózkodni minden olyan cselekménytől, ami meghiúsíthatja a munkaviszony létrejöttét, valamint az elállás joga).
49. § (1) A felek a munkaszerződés megkötése és a munkaviszony kezdetének napja közötti időszakban nem tanúsíthatnak olyan magatartást, amely a munkaviszony létrejöttét meghiúsítaná.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott tartam alatt a munkaszerződéstől bármelyik fél elállhat, ha a munkaszerződés megkötését követően körülményeiben olyan lényeges változás következett be, amely a munkaviszony teljesítését lehetetlenné tenné vagy aránytalan sérelemmel járna.
Tegnap, a 48. § ismertetésénél volt szó arról, hogy a munkaszerződés megkötése és a munkaviszony kezdete közötti időszakban − ami lehet hosszabb idő is (ha nem határozzák meg a felek a munkaviszony kezdetének időpontját, akkor a munkaviszony a munkaszerződés megkötésének másnapján kezdődik) – történhetnek olyan események, amelyek miatt a munkaviszony létre sem jön (pl. a munkáltató mással is tárgyalt a munkakör betöltéséről, és vele munkaszerződést kötni, ezzel meghiúsítja a munkavállaló munkaviszonyának megkezdését, és magának a munkaviszonynak a létrejöttét is). A 49. § (1) bekezdés kifejezett tiltást tartalmaz, előírja, hogy a felek nem tanúsíthatnak olyan magatartást, ami a munkaviszony létrejöttét meghiúsítja. Az a fél, aki emiatt sérelmet szenved, kérheti a munkaviszony létrejöttének megállapítását (a bíróságtól), de ugyanakkor azt is igényelheti, hogy az ezzel összefüggő kárt a másik fél térítse meg (véleményem szerint nem olyan bebizonyítani, hogy a munkaviszony létrejötte a másik fél magatartása miatt hiúsult meg).
A 49. § (2) bekezdésében – az általam bírált – elállási jogról van szó, melyhez mindkét félnek joga van. Az elállás – egyoldalú jognyilatkozat (a másik félhez címezve), amellyel a munkaviszonyt a keletkezésére visszamenő hatállyal lehet megszüntetni a munkaviszonyt. Ebben az esetben a munkaszerződés úgy tekintendő, mintha az létre sem jött volna. Az elállást tartalmazó jognyilatkozatot írásban kell benyújtani a másik félhez. (Erre nem ez a §, hanem a 22. § (3) bekezdés ad előírást). Ezt az egyoldalú jognyilatkozatot – mivel munkaviszony megszüntetéséhez (ráadásul visszamenőleges hatállyal) vezet – meg kell indokolni.
Az elállás jogának gyakorlása akkor jogszerű, ha a munkaszerződés megkötése után a fél körülményeiben olyan lényeges változás következett be, amely a munkaviszony teljesítését lehetetleníti el, vagy a munkaszerződés teljesítése aránytalan sérelemmel járna. Pl. a munkavállaló részéről elálláshoz vezet, ha a munkáltató munkahelye, ahol munkaszerződése szerint dolgoznia kell – leég, vagy ha pl. a munkáltató tevékenységét olyan veszélyesnek ítélte meg a hatóság illetve a bíróság, hogy azt a jogerős döntést követően azonnal be kell szüntetni, így a munkavállaló alkalmazása is ellehetetlenül (ilyen esetekben a munkáltató elállhat a munkaszerződésben foglaltak teljesítésétől). Előfordulhat, hogy a munkavállaló – a munkaszerződés megkötése (aláírása) után egy kedvezőbb állásajánlatot kap, vagy családi körülményeiben áll be olyan esemény, ami miatt nem tudja teljesíteni a munkaszerződést (ekkor a munkavállaló az, aki gyakorolja az elállás jogát)
Az elállási jogot csak az új Mt. hatályba lépése −2012. július 1. – után lehet gyakorolni.
Mivel az elállás visszamenőleges hatállyal szünteti meg a munkaviszonyt, az Mt. 15. § (2) bekezdése szerint a felek kötelesek egymással elszámolni. Az elszámolás itt azt is jelenti, hogy a munkavállalónak vissza kell adni a munkaeszközöket, amit kizárólagosan használt, vissza kell fizetnie a munkabér−előleget. Ha a munkavállaló a munkaszerződés megkötésekor (2012. július 1-jét követően) munkavállalói biztosítékot fizetett a munkáltatónak, azt vissza kell kapnia.
Mt. 15. § (2) A munkaviszonyra vonatkozó szabályban vagy a felek megállapodásában biztosított elállási jog gyakorlása a megállapodást a megkötésének időpontjára visszamenőleges hatállyal megszünteti. Elállás esetén a felek egymással elszámolnak.
Az elállás jogáról meg lesz szó a versenytilalmi megállapodásnál, valamint a tanulmányi szerződésnél, mivel mindkét megállapodás teljesítésével kapcsolatban a munkáltató és a munkavállaló oldalán is merülhet fel olyan körülmény, amely miatt a munkaszerződés teljesítése lehetetlenné válik.
Mivel az elállás joga csak 2012. július 1-jétől alkalmazható, ezért nem sok jogeset van (már úgy értem, hogy nem sok hasonló jogeset), de egyet azért találtam...
BH 2012. 156
A megváltozott munkaképességű munkavállalót a munkáltató az egészségi állapotának megfelelő munkakörben köteles tovább foglalkoztatni. Ez a munkavállaló számára nem jelent alanyi jogot a korábbi munkabérére (1992. évi XXII. törvény 85. § (3) bekezdés).
Megjegyzés: az elállás itt azért szerepelt (az eset leírásából ez megtudható), mert a munkavállaló– munkaképességének megváltozás után − azt kérte, hogy az új munkakör (amely egészségi állapotának megfelelt, de kevesebb munkaidőben történő foglalkoztatást, és a munkakörhöz tartozó alacsonyabb alapbért jelentett) miatt a munkaszerződés−módosítás időpontjára visszamenőlegesen elállt a munkaszerződés teljesítésétől. A per tárgya: az elállási jog és a szintén a munkavállaló által bejelentet rendkívül felmondás volt, ez utóbbit akkor nyújtott be a munkavállaló, amikor a munkáltató nem tett eleget a régi munkabérre vonatkozó igényének)
Szép jó éjszakát!
Mariann