Blog 43.
43. nap – 43. §: eltérési lehetőség a munkaszerződésben
Véleményem szerint ez a szabály az egyike a legfontosabb rendelkezéseknek az Mt.-ben. Számtalan esetben – még az előző munkatörvény elhíresült 13. § (3) bekezdés alapján – sikerült a munkavállalóknak, munkáltatóknak bebizonyítanom, hogy eltérhetnek az Mt. szabályaitól, de csak a munkavállalók javára. Az Mt. most másképp közelíti meg az eltérés lehetőségét, ha a munkaszerződésről van szó.
43. § (1) A munkaszerződés - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a Második Részben foglaltaktól, valamint munkaviszonyra vonatkozó szabálytól a munkavállaló javára eltérhet.
(2) Az eltérést az egymással összefüggő rendelkezések összehasonlításával kell elbírálni.
Mindenekelőtt, az (1) bekezdésben pontosan rögzíti, hogy az Mt. mely szabályaitól térhet el a munkaszerződés: ez a Második Rész (A munkaviszony, benne a munkaviszony létrejötte, módosítása, és megszűnése, a munkaidő és pihenőidő, a kártérítési szabályok, az atipikus munkavégzés, a munkaerő-kölcsönzés és az iskolaszövetkezetre vonatkozó szabályok), valamint a munkaviszonyra vonatkozó szabályok (jogszabály, kollektív szerződés, üzemi megállapodás és egyeztető bizottság határozata).
Tehát már nem feltételként határozza meg a jogalkotó a munkavállaló javára való eltérést (az előzős munka törvénykönyvében az eltérés feltétele volt, hogy az a munkavállaló javára történjen), hanem azt rögzíti, hogy az eltérés egy lehetőség, amelyet a Második Részben foglalt szabályoknál és a munkaviszonyra vonatkozó szabályoknál lehet alkalmazni a munkavállaló javára. De egy feltétel azért van: jogszabály, amely az eltéréssel kapcsolatban mást rendel (pl., megtiltja a a munkaszerződésben való eltérést)
Figyelembe kell venni azt is, hogy ha az eltérés nem egyértelmű, hogyan kell azt elbírálni. Erre vonatkozóan az Mt. 43. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az eltérést az egymással összefüggő rendelkezések összehasonlításával kell megítélni. Például, ha a végkielégítés mértéke nem egyértelműen azt mutatja, hogy az a munkavállaló javára szól, akkor meg kell vizsgálni, hogy a munkaviszony megszűnéséhez kapcsolódó többi tényező (felmondási idő, felmentési idő) milyen mértékű, és ezeket összehasonlítva lehet dönteni.
Feltétlenül meg kell említeni, a (2)bekezdés a bírói gyakorlatnak megfelelően került be a törvénybe, mivel a megfogalmazás szerint nem egyes eltéréseket, hanem éppen az egymással összefüggő eltéréseket kell összehasonlítani (tehát tilos „mazsolázni”)? Ugyanakkor az munkavállaló érdekében arra is lehetőséget ad, hogy az eltérés kedvező voltát nem egy bizonyos szabályra, hanem az egész munkaszerződésre vonatkozóan meg lehessen állapítani.
Mindenesetre Második Résztől való eltérés lehetősége a munkaszerződésben a munkavállaló javára – főszabály (de mint mondtam, nem feltétel). A Második Részben – és másutt is − vannak olyan kitételek, amelyek lehetővé teszik, hogy a munkaszerződésben a felek a munkavállaló hátrányára (pontosabban a munkavállalót hátrányosan értő szabályról) is megállapodhatnak, és erre a törvény maga is lehetőséget nyújt. Ezeket a lehetőségeket általában így jelölik: „eltérő megállapodás hiányában” – ez utal arra, hogy a törvény szabályai érvényesek, hacsak a felek másképpen meg nem állapodnak. Példaként szokás emlegetni azt a szabályt, amely lehetővé teszi, hogy a felek (most munkaszerződésről és nem kollektív szerződésről van szó!) megállapodjanak arról, hogy a bérpótlékok számítási alapja az alapbérnél kisebb (vagy akár nagyobb) legyen:
Mt. 129. § (2) A bérpótlék számítási alapja - eltérő megállapodás hiányában - a munkavállaló alapbére.
De ez csak akkor értelmezhető így, ha maga az Mt. rögzíti, hogy eltérő megállapodás lehetséges, egyébként marad az általános, a munkavállalók számára pozitív eltérési lehetőség: a munkaszerződésben a Második Résztől és a munkaviszonyra vonatkozó szabályoktól a munkavállalók javára.
Mivel egy másfajta szemlélettel készült a munkaszerződésben való eltérési szabály, még tanulnunk kell, hogyan tudjuk használni, és főleg értelmezni. Talán a bírói döntések segítenek ebben. Most azonban még egy−két régebbi döntést sorolnék fel, mivel ezekben is találhatók olyan döntések, amelyek a munkavállaló javára szóló eltéréseket is érintik:
EBH1999. 145
Felmondási tilalom, vagy korlátozás munkaszerződésben, illetve annak módosításában is megállapítható (Mt. 90. §, 13. §).
EBH2000. 245
A munkaviszony megszüntetésekor fizetett végkielégítés egy részének jogalap nélküli, tévedésből történt kifizetését nem cáfolja egymagában az, hogy a munkáltatónak lehetősége volt a törvény szerint járónál nagyobb összegű végkielégítés fizetésére (Mt. 95., 13. §).
BH2001. 561
A munkáltatói jogutódlás alapjául szolgáló megállapodás a munkavállaló kártérítési igényének tartalmát nem érintheti, mivel a törvénytől eltérő feltételeket csak a kollektív szerződés, vagy a felek megállapodása állapíthat meg [Mt. 13. § (3) bekezdés, 184. § (4) bekezdés].
BH2001. 561
A munkáltatói jogutódlás alapjául szolgáló megállapodás a munkavállaló kártérítési igényének tartalmát nem érintheti, mivel a törvénytől eltérő feltételeket csak a kollektív szerződés, vagy a felek megállapodása állapíthat meg [Mt. 13. § (3) bekezdés, 184. § (4) bekezdés].
H2003. 973
A törvény a bérpótlék számítási alapjára vonatkozóan diszpozitív, eltérést engedő szabályt tartalmaz. Ezért, ha a kollektív szerződés a személyi alapbérnél alacsonyabb összegű bért határoz meg számítási alapul, az nem ütközik az Mt. 13. § (3) bekezdésébe (Mt. 13. §, 145. §).
BH2005. 1342
Afelek a végkielégítésre való jogosultságot a munkaszerződésben bármely módon meghatározhatják, nem ütközik jogszabályba, ha egy másik munkáltatónál hatályos kollektív szerződés alkalmazásáról állapodnak meg [1992. évi XXII. törvény 13. § (3) bek., 40/A. §, 95. §].
EBH2005. 1338
A munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetéséről szóló megállapodásban a felek előírhatják a rendes felmondás szabályainak (teljes vagy részbeni) alkalmazását [1992. évi XXII. törvény 13. § (3) bek., 87. § (1) bek. a) pont].
BH2002. 412
A végkielégítés fizetésének feltételei tekintetében nincs olyan kógens szabály, amelytől a törvény a munkavállalóra vonatkozó kedvezőbb eltérést tiltaná. Nem kizárt tehát, hogy a felek megállapodása a végkielégítésre jogosultság vonatkozásában a törvényben szabályozottakhoz képest a munkavállalóra kedvezőbb kikötés megállapításával eltérjen. Ez ráutaló magatartással is történhet [Mt. 95. § (1) bek., 13. §
Jó éjt, szép napot!
Mariann