Blog 32.
32. nap – 32. §: a munkaviszony alanyai
Befejeztük az Első Rész-t, az általános rendelkezéseket. A Második Részben a munkaviszonyról lesz szó, megkezdjük tehát a munkajog azon részének áttanulmányozását, amelynek alapja a gyakorlat.
Innentől kezdve a szabályozás logikája is megváltozik, minden nagyobb, átfogó fejezet végén ott lesz az „Eltérő Megállapodás” cím, melyben a jogalkotó előírja, hogy adott fejezet szabályaiból melyektől tilos eltérni a kollektív szerződésekben, és az egyéni megállapodásokban; valamint azokat a rendelkezéseket, amelyektől kollektív szerződésben – csak a munkavállalók javára – eltérés lehetséges.
Rögtön azt is hozzáteszem, ha már az eltéréseknél tartunk: az előbbiekből az is következik, hogy mindazoktól a szabályoktól, amelyek nincsenek megemlítve sem az első, sem a második csoportban a felek (munkáltató és munkavállaló) szabadon eltérhetnek, annak a szabálynak a figyelembe vételével, amely kimondja, hogy a munkaszerződésben a Második Részben foglaltaktól, valamint a munkaviszonyra vonatkozó szabálytól csak a munkavállaló javára lehet eltérni. (Mt. 43. §).
És még egy eltérési szabály. A kollektív szerződés két irányban kötött: vagy tilos eltérnie adott szabályoktól, vagy adott szabályoktól csak a munkavállaló javára térhet el. De a többi szabálytól való eltérése elvileg megengedett, tehát: a munkavállaló javára illetve hátrányára is megengedett a kollektív szerződésben az Mt. szabályaitól való eltérés. Ez ugyan látszatra egy korlátlan, abszolút eltérési lehetőség, de a munkavállaló hátrányára csak egy meghatározott mértékig lehet eltérni a kollektív szerződésben, ezt a mértéket az Mt. meg is határozza (pl. kollektív szerződésben lehet csak évi 300 óra rendkívüli munkaidőt kikötni, vagy csak kollektív szerződésben lehet 8 havi távolléti díjat meghatározni a munkavállalói kártérítési mértékéül).
Ezeket az eltérési szabályokat a következőkben mindig megemlítem, mégpedig annál a szabálynál, amit az „Eltérő megállapodás” felsorol, azért, hogy az Olvasó már a törvényszöveg elemzésekor értesüljön az eltérési szabályokról és ne csak a fejezet végén, egy felsorolásból ismerje meg azokat.
Kezdődjön tehát a Második Rész (A munkaviszony) V. fejezetének első témája: a munkaviszony alanyainak bemutatása.
32. § A munkaviszony alanyai a munkáltató és a munkavállaló.
Közelebbről: a munkáltató, aki a munkaszerződés alapján a munkavállalót munkaviszony keretében foglalkoztatja, és a munkavállaló, aki a munkaszerződés alapján munkát végez, melynek fejében munkabérre jogosult.
Nem számít munkaviszony alanyának a munkáltatói érdekképviseleti szervezet, az üzemi tanács/üzemi megbízott, a munkavédelmi képviselő, a szakszervezet.
A munkaviszony főszabályként egy munkáltató és egy munkavállaló között jön létre, de az Mt. meghatároz olyan munkaviszonyokat, ahol vagy a munkáltatói oldalon, vagy a munkavállalói oldalon állnak többen. Így például a munkakör megosztása során a munkáltató adott munkakörben több munkavállalót is foglalkoztatat (Mt. 194. §), vagy a több munkáltatóval létesített munkaviszony (Mt. 195. §), továbbá több munkáltatós a munkaerő-kölcsönzés is (Mt. 214. §).
A későbbiekben (Mt. 42. § ismertetése kapcsán) még bővebben szólok az ún. munkavégzésre irányuló polgári jogi jogviszonyról, itt csak azt említem meg, hogy meghatározott minősítő jegyek alapján a munkavégzésre irányuló szerződés mindenképpen munkaviszonynak és a nem polgári jogi szerződésnek bizonyul:
- a munkavállaló a munkáltató alárendeltségében (a munkáltató utasításai alapján) végzi munkáját
- a munkáltatónak joga van megkövetelni, hogy a munkavállaló megadott időben, a munkáltató által megadott helyen munkát végezzen
- a munkáltató kötelezettsége munkával ellátni a munkavállalót
- a munkáltató kötelezettsége a közte és a munkavállaló között fennálló jogviszony alapján megfizetni a munkavállaló munkáját
Jogesetek:
BH2004. 332
Munkaviszony nem létesülhet, ha a munkáltatói jogkör gyakorlója és a munkavállaló személye azonos. - Munkaviszony hiányában az érvénytelenség jogkövetkezményei nem alkalmazhatók (Mt. 74. §, 10. §).
EBH2003. 977
A munkáltatói jogkör gyakorlójának személyéről a részvénytársaság társasági szerződésben rendelkezhet, illetve a jogkör a társaság legfőbb szervének határozata alapján átruházható. Ezt a döntést a kollektív szerződés is tartalmazhatja [1997. évi CXLIV. tv. 28. § (2) bek.].
EBH2001. 462
Ha ugyanaz a személy gazdasági társaságnál egyéb jogviszony keretében ellátott ügyvezetői tisztsége mellett eltérő (pl. kútkezelői) feladatra szóló munkaviszonyban áll, utóbbi jogviszonyában a munkáltatói jogkört nem a taggyűlés gyakorolja (Mt. 74. §).
EBH1999. 42
Ha a munkavállalónak a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére irányuló nyilatkozatát a munkáltató szóban elfogadta, ennek megfelelően a felek a munkaviszonyt a munkavállaló kezdeményezésére felszámolták, utóbb alaki okból a munkavállaló a megszüntetés jogellenességére nem hivatkozhat (Mt. 3. §, 87. §).
Ennyit mára!
Mariann