Blog 3.
2013.03.07 23:51
2014. április 22. - az 1. §-t a Ptk. hatályba lépése nem érintette (tehát nem változtattam semmit!).
Minden külön bevezető nélkül . nézzük mit tartalmaz a 3. §:
3. § (1) E törvény rendelkezéseit a nemzetközi magánjog szabályaira tekintettel kell alkalmazni.
(2) E törvényt - eltérő rendelkezés hiányában - akkor kell alkalmazni, ha a munkavállaló a munkát rendszerint Magyarországon végzi.
(3) E törvény XIX. és XX. fejezetét alkalmazni kell, ha a munkáltató székhelye vagy önálló telephelye Magyarország területén van.
Az az általános szabály, hogy a munka törvénykönyve rendelkezéseit a nemzetközi magánjog szabályaira tekintettel kell alkalmazni elsősorban azt jelenti, hogy EU-tagállam lévén elsősorban a Római Szerződés illetve a EU-rendeletek adnak követendő szabályokat. Követendő jogszabály: az Európai Parlament és a Tanács 593/2008/EK rendelete (2008. július 17.) a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I.), mely 2009.december 9-től hatályos. Ennek megfelelően egy időtálló magyar törvény – 1979. évi 13. törvényerejű rendelet a nemzetközi magánjogról – tartalmazza ennek a rendeletnek a szabályait (a tvr. 25−30 §-aiban)
1. A felek szabadon választhatják meg azt jogot (azaz annak az országnak a jogrendjét), amelyet a a munkaviszonyra vonatkozó szerződés egészére vagy részére alkalmazni fognak. A jogválasztás szabadsága azt is jelenti, hogy olyan jogot is választhatnak, amely az adott jogviszonyokhoz semmilyen módon nem kapcsolódik. Tehát a nemzetközi magánjogi normák megengedik a szabad jogválasztást.
De – éppen a munkavállalók jogainak védelme érdekében – ez a szabadság meghatározott módon korlátozott. Még akkor is, ha a felek megválasztották az alkalmazandó jogot, a kötelezően alkalmazandó jogszabályai rendelkezéseinek alkalmazásától még megállapodás útján sem lehet eltérni. Tehát a magyar munkavállaló és munkáltató hiába állapodnak meg egy alkalmazandó jogról, ezzel a választással sem fosztható meg a magyar munkavállaló az őt megillető, és őt védő jogoktól, mivel ezzel a választással nem vonható ki a munkáltató a magyar munkajog kötelező (kógens) szabályaitól (amely egyébként, ha nem éltek volna a felek jogválasztás jogával, mindenképpen megillették volna a munkavállalót.
Ezen felül a köz− vagy államérdek diktálhatja, hogy egy adott állam meghatározza azokat a rendelkezéseit, amelytől semmi esetre sem enged eltérést, és amelyeket alkalmazni rendel, ha a munkáltató székhelye vagy önálló telephelye Magyarország területén van. A magyar munkajog ilyen feltétlenül alkalmazandó szabályoknak tekinti a munkaügyi kapcsolatokra és az üzemi tanácsra vonatkozó rendelkezéseket (Mt. XIX. és XX. fejezet). Tehát: ezektől a szabályoktól akkor sem lehet eltérni, ha a felek egy másik ország jogát választották.
Megjegyzés: telephelynek tekintve a munkáltatónak azt a szervezeti egységét, ahol a munkavállalói részvételt biztosítják, lásd: Mt. 236. § (2) „Önállónak minősül a munkáltató telephelye, ha vezetője az üzemi tanácsot megillető egyes részvételi jogok tekintetében jogkörrel rendelkezik.”
2 . Mi a helyzet akkor, ha a munkáltató nemzetközi vonatkozású, és a felek nem választottak jogot? Ebben az esetben a munkavállaló munkavégzései helye a meghatározó, azaz elsődlegesen annak az országnak a jogát kell irányadónak tekinteni, ahol vagy ahonnan a munkavállaló rendszerint a munkáját végzi. Ehhez a szabályhoz kapcsolódik a területi hatály fogalma, amely meghatározza az adott jogszabály földrajzilag behatárolható alkalmazási területét.
Megjegyzés: rendszerinti munkavégzési hely az a hely, ahol vagy ahonnan a munkavállaló tevékenységének túlnyomó részét rendszerint végzi (az „ahonnan” arra utal, hogy egyre jobban elterjedt a távmunkavégzés)
Akkor is a munkavállaló rendszerinti munkavégzési helye adja meg az irányadó jogot, ha a munkavállaló ideiglenesen (ez lehet hosszabb időtartam is!) más országban végzi munkáját, ugyanis az a döntő elem ebben a helyzetben, hogy a munkavállaló feladatának teljesítése után köteles ismét a származási országában munkába állni.
3. És végül, ha az irányadó (alkalmazandó) jogot még így sem sikerül meghatározni, akkor a munkáltató telephelye adja meg azt, hogy melyik ország jogát kell alkalmazni. Tehát: azon telephely szerinti ország joga az irányadó, ahol a munkavállalót alkalmazták.
4. Külön megemlítendők azok a helyzetek, amikor a fenti három esetből valamelyik szerint meghatározható az irányadó jog, de a munkavállaló munkaszerződése az így megállapított országtól eltérő országgal van kapcsolatban, akkor ennek az országnak a jogát kell alkalmazni. Ez a helyzet pl. akkor, ha egy külföldi állam létesít egy adott országban külképviseletet, és egy ott dolgozó magánszemélynek az adott országban lévő otthonában ennek a külföldi államnak a polgára dolgozik, pl. háztartási alkalmazottként. Az ő esetében a külképviselet létesítő ország jogát kell alkalmazni, mert a munkaszerződése szorosabban kapcsolódik ehhez az országhoz.
A bírósági döntések között találtam egy esetet, ennek kapcsán a Legfelsőbb Bíróság egy olyan megállapítást tett, mely szerint egyrészt, ha a külföldi diplomáciai képviselet nem mondott le a mentességi jogáról, Magyarországon nem perelhető. Ettől független kérdés, hogy a Magyar Köztársaság területén magyar munkavállaló által végzett munka alapján keletkezett jogvitában a törvény szerint a magyar jogot kell alkalmazni (1992. évi XXII. törvény 1. § (1) és (3) bek., 1979. évi 13. tvr. 56-57. §) − BH1998. 248.
Egy rövid megjegyzés erejéig térjünk vissza a 3. § (2) bekezdésére: „E törvényt - eltérő rendelkezés hiányában - akkor kell alkalmazni, ha a munkavállaló a munkát rendszerint Magyarországon végzi”.
Ez a meghatározás véleményem szerint szűkebb értelmezésre ad lehetőséget, mint az előző Mt., mivel kifejezettem feltüntette azt az esetet is, amikor a magyar munkáltató munkavállalója ideiglenes jelleggel külföldön végzi munkáját. Kétségtelen, hogy az előzőekben felsorolt négy esetkörben benne van a munkavállaló munkavégzés helye által meghatározott irányadó jog alkalmazásának kötelezettsége, és ebben szerepel az ideiglenes külföldi munkavégzés is, de ezt a szabályt csak azok ismerik, akik ismerik a nemzetközi magánjogi szabályokat, az EU rendeletét. Másrészt azt is tudomásuk kell venni, hogy az előző Mt. hatályba lépése után jóval később, 2009−től hatályba lépett rendelet − amelynek szövegét, mint EU tagállam, beillesztettük jogszabályaink közé – indoklásának (36) bekezdése* utal azzal, hogy ideiglenesnek kell tekinteni a munkavégzést, ha a munkavállaló feladatának külföldön történő teljesítését követően a származási országában ismét köteles munkába állni:
36) Az egyéni munkaszerződések vonatkozásában egy másik országban való munkavégzés akkor tekintendő ideiglenesnek, ha feladatának külföldön történő teljesítése után a munkavállalónak származási országában ismét munkába kell állnia. Az, hogy a munkavállaló új munkaszerződést köt az eredeti munkaadójával vagy egy olyan munkaadóval, aki ugyanazon vállalkozáscsoporthoz tartozik, mint az eredeti munkaadó, nem zárhatja ki, hogy a munkavállalót úgy tekintsék, mint aki ideiglenesen egy másik országban végzi a munkáját.
*-gal jelöltem meg a hivatkozott rendelet indoklásának (36) bekezdését, elsősorban azért, hogy jelezzem, az Unió jogszabályaiban máshol található és más tartalmú a jogszabály indoklása. Míg nálunk az indoklás külön, önálló cím alatt jelenik meg (nem külön számozással!) − régebben önálló szövegként, a törvény/törvényerejű rendelet elfogadásakor a Magyar Közlönyben (is), jó pár éve az Országgyűlés elé tárt előterjesztésként – addig az EU mindig az adott jogszabályban − általában rögtön az jogszabály elején, akár a preambulumban − adja meg annak magyarázatát, hogy milyen indokok alapján született meg az adott jogszabály. Sokszor kezdődik így egy EU-jogszabály:
„mivel
(1) A Közösség célul tűzte ki.... „
És ha már az uniós szabályoknál tartunk: azon olvasóimat, akik nem tudják, hol keressék az EU rendeleteket és irányelveket (ezek olvashatók magyarul is) megtanítom megkeresni ezeket az interneten.
Vegyük mindjárt az előzőekben említett rendeletet: „az Európai Parlament és a Tanács 593/2008/EK rendelete (2008. július 17.) a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I.)”
Nem érdemes másképp keresni, mint a rendelet száma szerint. Mindenek előtt meg kell nyitni az „EUR-LEX – Hozzáférés az európai joghoz” elnevezésű honlapot (a Google azonnal rátalál!) – magyar nyelven is elérhető.
Baloldalt találhatók a keresési lehetőség (az EU Hivatalos Lapjában lehet keresni, elvégezhető a keresés egyszerűen, részletesebben, gyűjteményekben vagy szakemberek szerint, stb.)
Mi válasszuk az „Egyszerű keresés”−t, a megjelenő új lapon a „Dokumentum szerinti keresés” menüpontból válasszuk a „Természetes szám” szerinti keresést.
Először ki kell választanunk a dokumentum típusát:
- Az összes jogszabályból
Rendelet
Irányelv
Határozat
- Nemzeti végrehajtás intézkedésekből
- COM final és JOIN final
- SEC és SWD
- Bírósági ügy
Ha ez megtörtént (bejelöljük a Rendelet−et), az évszám és rendelet száma következik
Adja meg az évet (4 karakter)
Adja meg a számot (maximum 4 karakter)