Blog 27.
27. nap – 27. § − 18. A semmisség (IV. fejezet Az érvénytelenség)
Újabb fejezethez érkeztünk, még mindig az Általános Rendelkezéseken belül, az érvénytelenség szabályival, ezen belül is a semmisséggel foglalkozik a 27. §.
Ez a fejezet rövid lesz, az érvénytelenség két esetét – a semmisséget és a megtámadhatóságot, valamint az érvénytelenség jogkövetkezményét, és a Ptk. alkalmazásának szabályait tartalmazza.
Az érvénytelenség azt jelenti, hogy a megállapodás olyan hibában szenved, amelyet nem lehet egyszerű módon orvosolni, mivel a hiba olyan mértékű, amely meghiúsítja a megállapodás által elérni kívánt célt. Az érvénytelenségnek két formája van: a semmisség és a megtámadhatóság (Mt. 27. és 28. §).
A semmisség olyan jogi fogalom, amely azt fejezi ki, hogy egy megállapodás a törvény erejénél fogva (epso iure) érvénytelen, mert munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, vagy amely munkaviszonyra vonatkozó szabály megkerülésével (ha tetszik: kijátszásával) jött létre. A bírói joggyakorlat alapján semmis az a megállapodás is, amelynek tartalma, illetve az általa megcélzott eredmény a jóerkölcsbe ütközik.
27. § (1) Semmis az a megállapodás, amely munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, vagy amely munkaviszonyra vonatkozó szabály megkerülésével jött létre.
(2) A színlelt megállapodás semmis, ha pedig más megállapodást leplez, azt a leplezett megállapodás alapján kell megítélni.
(3) A semmis megállapodás érvénytelen, kivéve, ha ahhoz a rendelkezést megállapító munkaviszonyra vonatkozó szabály más jogkövetkezményt fűz. A semmisségre az érdekelt határidő nélkül hivatkozhat, a megállapodás semmisségét a bíróság hivatalból észleli.
A semmisség megállapítására nincs szükség külön jognyilatkozatra, vagy arra, hogy megtámadják a semmis megállapodást, vagy peres eljárásra, hatósági intézkedésre, valamint a semmisségre – a polgári jogi szabályok szerint bárki hivatkozhat (az Mt. szerint erre csak az érdekeltnek van joga, de neki legalább határidő nélkül).
A megállapodás – a felek szabad akaratából jön létre, annak tartalmát szabadon határozzák meg, de ha a megállapodásban munkaviszonyra vonatkozó szabályokba (jogszabály, kollektív szerződés, üzemi megállapodás, egyeztető bizottság határozata) ütköző rendelkezések vannak, ez a megállapodás érvénytelen, méghozzá a rendbehozatal reménye nélkül.
A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 41. állásfoglalása gyakran alkalmazott hivatkozási alap, mivel itt a polgári jogi ügyekben ítélkező legfőbb bírói fórum munkajogi ügyben hozott döntése mondja ki világosan, hogy a felek akarata nem „győzheti le” a munkaviszonyra vonatkozó szabályba – jelen esetben egy, a munkaviszonyra is alkalmazandó jogszabályba, a Ptk. 348. § (1) bekezdésébe − ütköző rendelkezés semmisségét:
PK 41. szám
Semmis az a megállapodás, amellyel az alkalmazott a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek okozott kár megtérítését a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdésében megállapított feltételek fennállása nélkül vállalta magára.
Az egyik legfontosabb részlet az indoklásból:
A Ptk. 348. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezések feltétlenül kötelező (kógens) jellegűek, mivel a Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése csak a szerződésekre vonatkozó szabályoktól való eltérést engedi meg a szerződő felek számára, a Ptk. 342. §-ának (1) bekezdése pedig csak az egyébként felelős személy és a károsult viszonylatában oldja fel - meghatározott esetben - a feltétlenül kötelező erőt (kógenciát). Ezért az a megállapodás, amellyel a munkavállaló a munkáltatóját terhelő kár megtérítését magára vállalja, jogszabályba ütközik. A jogszabályba ütköző szerződés pedig a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint semmis.
A kollektív szerződések sokszor tartalmazzák azt a rendelkezést, hogy ha a kollektív szerződés valamely pontja – jogszabályváltozás miatt – jogszabályba ütközik, csak a jogszabályellenessé vált rendelkezést helyezik hatályon kívül, a kollektív szerződés többi rendelkezése változatlanul fennmarad.
A 27. § (2) bekezdése azt a megállapodást nyilvánítja semmisnek, amelyik leplez egy másik megállapodást, azaz csak színleli a megállapodásban rögzített tartalmat, mert valószínűleg a felek mást akartak, mint ami végül a megállapodásba bekerült. Színlelt a megállapodás akkor is, ha a felek egyáltalán nem is akartak megállapodást kötni.
(2) A színlelt megállapodás semmis, ha pedig más megállapodást leplez, azt a leplezett megállapodás alapján kell megítélni.
Alapvetően a színlelt megállapodás semmis, ezzel kapcsolatosan meg kell jegyezni, hogy a színlelés „bűnét” mindkét félnek el kell követnie, abból az egyszerű okból következően, hogy a megállapodás csak a felek egyező akaratából jöhet létre, tehát: a csak az egyik oldalon felmerült színlelés lehetetlen.
Egyes jogi vélemények szerint csak akkor lehet színlelt szerződésről beszélni, ha a felek nem is akartak megállapodást kötni, tehát maga a megállapodás semmis. Ezen véleményt azzal a bírói gyakorlattal támasztják alá, hogy a más megállapodás leplezésére irányuló megállapodást (ha a leplezett tartalom nem jogellenes) kell megvizsgálni, és a semmisséget is ennek tükrében kell megítélni. Ebbe a körbe sorolható az bírói döntés is, mely szerint egy többszereplős megállapodásról nem mondható ki a semmisség, ha a felek közül egyik is ezt a megállapodást elfogadta és akarata megegyezik a benne foglaltakkal.
A semmisségről szóló gazdag jogirodalom számon tartja azokat a bírói döntéseket is, amelyek szerint a megállapodás semmisségét vonja maga után, ha a megállapodás tartalma nem ütközik jogszabályba, de a megállapodás maga (jogi megoldásait, a felek kapcsolattartását, a köztük végbemenő elszámolási formákat illetően) – úgymond – a jóerkölcsbe ütközik. Persze nagyon nehéz meghatározni, hogy mit jelent a „jóerkölcs”, mivel az erkölcs maga is változó fogalom, a társadalom aktuális értékítéletét fejezi ki. Ha tehát vizsgáljuk a megállapodás erkölcshöz való viszonyát, azt vizsgáljuk, hogy elfogadja-e a társadalom. Jól érzékelhető, hogy milyen szempontokat vesz figyelembe, érdemes megnézni, mit mond a Legfelsőbb Bíróság egy konkrét ügy kapcsán:
A Legfelsőbb Bíróság − LB-H-MJ-2011-527. bírósági határozat − döntése:
A szóban forgó ügy kapcsán azt kellett megvizsgálni, hogy a munkaszerződés-módosításban foglalt 12 havi átlagkereset mértékében megállapított felmondási időre járó bér a jóerkölcsbe ütközik-e, ettől függően azt is, hogy a munkaszerződés módosítás semmisnek tekinthető−e.
A vizsgálat során „az irányadó ítélkezési gyakorlat szerint abból kell kiindulni, hogy a „jóerkölcs” nem erkölcsi, hanem jogi kategória. Ez a fogalom a társadalom általános értékítéletét fejezi ki, ezért a szerződés „jóerkölcsbe” ütközésének megállapítása során nem a szerződő fél érdeksérelmét kell vizsgálni, hanem azt, hogy társadalmilag a szerződés hogyan minősül, az elérni kívánt cél, a vállalt kötelezettség jellege, vagy az ellenszolgáltatás, illetve a szerződés tárgya az általánosan elfogadott erkölcsi normákat, szokásokat nyilvánvalóan sérti-e, és emiatt azt az általános társadalmi megítélés is egyértelműen tisztességtelennek minősíti-e. A szerződést ezért csak akkor lehet semmisnek tekinteni, ha a jóerkölcsbe ütközés nyilvánvaló.”
Megjegyzendő, hogy végül is ez a szerződés−módosítás nem bizonyult jogellenesnek, mivel az akkori szabályok szerint a felek megállapodhattak 12 havi felmondási időben, továbbá a vizsgálat során kiderült, hogy a hosszú felmondási időt kifogásoló (új) munkáltatói jogokat gyakorló munkáltató számára is több előnyt, mint hátrányt jelentett, hogy munkavállalójának ugyanannyi ideig tart a munkaviszonya, ameddig az általa vezetett projekt.
A 27. § (3) bekezdése azt a szabályt rögzíti, hogy semmis megállapodás érvénytelen, azaz a megállapodásban foglalt jogok és kötelezettségek nem alkalmazandók, az ilyen megállapodáshoz semmilyen joghatás nem fűződik. Persze kivétel − ahogy minden, általános szabály alól – itt is van. Ha a semmisséghez munkaviszonyra vonatkozó szabály rendelkezése más jogkövetkezményt fűz, a semmis megállapodásban foglalt jogok és kötelezettségek teljesítendőkké, a megállapodás maga érvényessé válik.
Ezt a szabályt látjuk érvényesülni a jognyilatkozatoknál is tárgyalt rendelkezésnél is. Az előző Mt. szerint, ha a munkáltató nevében a jognyilatkozatot (megállapodást) nem az arra jogosult (pl. a munkáltató vezetője) írta alá (azaz álképviseletről volt szó), az ilyen jognyilatkozat semmisnek bizonyult. Az új Mt. szerint, ha az ilyen álképviselővel kötött megállapodást a ténylegesen jogosult –akár utólag – jóváhagyja, a megállapodás nem válik érvénytelenné.
(3) A semmis megállapodás érvénytelen, kivéve, ha ahhoz a rendelkezést megállapító munkaviszonyra vonatkozó szabály más jogkövetkezményt fűz.
Szintén a (3) bekezdésben található az a fontos szabály, amely megmondja, hogy ki az, aki hivatkozhat a semmisségre. Természetesen a bíróság, amely nemcsak hivatkozhat semmisségre, de hivatalból (azaz feladataiból adódóan) észleli, ha semmis a megállapodás. Továbbá: az a személy (pl. a munkavállaló), aki érdekelt abban, hogy a megállapodás semmisségére fény derüljön, határidő nélkül hivatkozhat a semmisségre. Ez azt jelenti gyakorlatilag, hogy a semmis megállapodás akkor is érvénytelen, hogy az elévülési szabályok szerint erre már nem is lehetne hivatkozni. Ugyanakkor az előző Mt.-hez képest szűkítést is jelent, mivel csak az érdekelt hivatkozhat semmisségre.
.......”A semmisségre az érdekelt határidő nélkül hivatkozhat, a megállapodás semmisségét a bíróság hivatalból észleli.”
Összefoglaló következik:
Az érvénytelenségnek két formája van: a semmisség és a megtámadhatóság. Semmis a megállapodás, ha munkaviszonyra vonatkozó szabályba, vagy a felek akaratába ütközik, illetve semmis a színlelt megállapodás is, Semmisségre az érdekelt határidő nélkül hivatkozhat, a bíróság a semmisséget hivatalból észleli.
Jogesetek, − amiből sok van, és majdnem mindegyik most is szolgálhat hivatkozási alapul, ez is mutatja, hogy az érvénytelenség (a semmisség, a megtámadhatóság) a munkajogban is stabil, kikristályosodott jogelv.
EBH2002. 688
A munkaszerződésnek az a kikötése, hogy a munkáltató a rendes (és rendkívüli) felmondás jogával nem élhet, semmis (Mt. 89. §, 8. § (1) bek.).
EBH2002. 788
Tiltott joglemondás miatt semmis a munkaszerződésnek az a rendelkezése, amely szerint a személyi alapbér a többletmunkaidő ellentételezését is magában foglalja, ha a többletmunkavégzés alkalomszerűen történik (Mt. 142. §, 147. §, 164. §).
BH2004. 21
I. Az ÁPV Rt.-nek az a törekvése, hogy a jogszabály eltérő értelmezése következtében felmerült járulékfizetési kötelezettségét csökkentse, s ennek lebonyolítására megbízási szerződést kössön, nem ütközik jogszabályba (1989. évi XIII. tv. 21. § (1) és (2) bek., 1995. évi XXXIX. tv. 71. § (1) bek., 1997. évi XXXVIII. tv. 108. § (2) bek., 1983. évi 4. tvr. 1. §, Ptk. 200. § (1) bek., 1960. évi 11. tvr. 36/A. §).
II. A szerződés jó erkölcsbe ütközésére történt hivatkozás esetén vizsgálandó körülmények; a jóerkölcsbe ütközés meghatározása körében irányadó szempontok (Ptk. 200. § (2) bek., 207. § (1) bek., 237. § (1) bek., 1960. évi 11. tvr. 36/A. §, 1989. évi XIII. tv. 21. § (1) és (2) bek., Pp. 4. § (1) bek., 213. § (1) bek., 215. §, 247. § (2) bek., 253. § (3) bek.).
BH2005. 77
A munkajogi szabályba ütköző tartozáselismerés semmis, a semmisséget a munkajogi és a polgári jogi szabályok együttes alkalmazásával lehet megállapítani (Mt. 8. § (1) bekezdés; Ptk. 200. § (2) bekezdés).
BH2005. 441
A próbaidő kikötését a munkába lépést követően akár néhány napos késedelemmel sem lehet joghatályosan pótolni (1992. évi XXXIII. törvény 21. § (1) bekezdés, 24. § (2) bekezdés; 1992. évi XXII. törvény 81. § (1) bekezdés).
EBH2005. 1240
A munkaszerződésben meghatározott állandó munkavégzési helyet a munkáltató egyoldalúan nem változtathatja meg abban az esetben sem, ha annak indoka nem a telephelyének megváltoztatása, megszűnése, hanem az érintett munkavállalók által végzett munka alapjául szolgáló vállalkozási szerződés felmondása (1992. évi XXII. törvény 76/C. § (4) bekezdés).
BH2006. 200
Ha a munkavégzés feltételéül szolgáló belépőkártyával rendelkezni jogosult harmadik személy e jogával élve a kártyát indokolás nélkül visszavonja, önmagában ez a tény a munkáltató által történő rendkívüli felmondást nem alapozza meg (1992. évi XXII. törvény 96. § (1) bek. a) és b) pont).
BH2006. 334
Nem állapítható meg a versenytilalmi szerződés jóerkölcsbe ütközése, ha a versenytilalmi kötelezettség a munkáltató jogos gazdasági érdekeinek a munkaviszony megszűnése utáni veszélyeztetése - bizonyítottan valós - kockázatának elhárítását célozza (1992. évi XXII. törvény 3. § (6) bekezdés).
BH2007. 62
Leltárfelelősségi perben a leltárfelelősségi megállapodás figyelmen kívül hagyásával egyedül a vezetőt marasztaló döntés megalapozatlan (1992. évi XXII. törvény 170/B. § (3) bekezdés, 170/C. § (3) bekezdés).
EBH2007. 1641
A munkaerő továbbkölcsönzésének tilalmába ütközik, ha a munkaerő-kölcsönzésre szólóan kötött munkaszerződésben nem a kölcsönvevő, hanem egy harmadik munkáltató telephelyét jelölték meg a munkavégzés helyeként és a munkavállalók tényleges foglalkoztatása is ott történt (1992. évi XXII. törvény 193/C. § c) pont, 193/D. § (5) bekezdés).
EBH2008. 1891
Nem felel meg a jóhiszemű és tisztességes eljárás követelményének, jóerkölcsbe ütközik, tehát semmis az a munkaszerződés, amelyet a házastársak a tulajdonukban lévő gazdasági társaság többségi tulajdonának átruházása előtt, de későbbi hatálybalépéssel kötnek meg, és amely a gazdasági társaság részére jelentős hátrányt okoz (1992. évi XXII. törvény 3. § (1) bekezdés).
EBH2011. 2341
I. A túlmunka ellenértékéről annak esedékessége után tett lemondó nyilatkozat nem semmis (1992. évi XXII. törvény 8. §, 155. §).
II. Nem ütközik jóerkölcsbe, ha a munkáltató a számára jogszabály alapján nem kötelező megállapodás megkötését a munkavállaló egyik igényéről való lemondásától teszi függővé (1992. évi XXXIII. törvény 25/A. §, 1992. évi XXII. törvény 3. §).
BH2012. 157
Jóerkölcsbe ütköző - a társadalmilag elvárt erkölcsi normákat célzatosan megsértő - munkaszerződés semmis, ezért az abból eredő jogokat és kötelezettségeket nem lehet úgy elbírálni, mintha a szerződés érvényes lett volna (1992. évi XXII. törvény 10. § (1) bekezdés).
De: sok jó esetből is megárt a sok, ezért jó éjt!
Mariann