Blog 24.
24. nap – 24. § A jognyilatkozat közlése (16. pont)
A jognyilatkozatok közlése fontos szabály, kiemelkedő jelentősége a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó jognyilatkozatok esetében van, hiszen olyan fontos szabályok kapcsolódnak a munkaviszony megszüntetéséhez, mint a felmondási védelem (amelynek alkalmazása szempontjából a felmondás közlésének időpontja irányadó) vagy az a szabály, hogy mikor kezdődik a felmondási idő (legkorábban a felmondás közlését követő napon), és még számos fontos szabály, amelyeket sorban− ahogy következnek, be fogok mutatni.
De most a közlés általános rendelkezéseiről van szó, ezek határozzák meg a közlés szabályszerűségének feltételeit.
A jognyilatkozat akkor hatályosul, ha azt a címzettel közölték. A közléshez kapcsolódó egyik legfontosabb joghatás, hogy a közlés időpontjától kezdődően a nyilatkozatot tevő fél kötve van saját jognyilatkozatához. Egy másik joghatása, hogy egy jognyilatkozat közlésével – meghatározott feltételek esetén – az elévülési idő megszakad. Más esetekben a közlés határidőhöz kötött, azaz nemcsak egy meghatározott időtartamon belül kell jognyilatkozatot tenni, de azt megfelelően közölni is kell az érintettel, mint pl. az azonnali hatályú felmondás esetében az ilyen felmondásra okot adó eset vagy körülmény tudomásra jutásától számított 15 napon belül kell közölni a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetését (ilyen jognyilatkozatot tehet a munkáltató és a munkavállaló is).
A 24. § (1) bekezdése meghatározza, hogy a jognyilatkozat közöltnek tekinthető, ha
- azt a címzettnek, vagy az átvételre jogosult személynek átadják
- az elektronikus dokumentum a címzett, vagy az átvételre jogosult személy részére hozzáférhetővé válik
- a címzett, vagy az átvételre jogosult személy az átvételt megtagadja vagy szándékosan megakadályozza
24. § (1) Az írásbeli jognyilatkozat akkor tekinthető közöltnek, ha azt a címzettnek vagy az átvételre jogosult más személynek átadják, vagy az elektronikus dokumentum részükre hozzáférhetővé válik. A közlés akkor is hatályos, ha a címzett vagy az átvételre jogosult más személy az átvételt megtagadja vagy szándékosan megakadályozza.
Az írásbeli jognyilatkozat közélése – kézbesítése vagy átadása – történhet bármely erre alkalmas módon, legegyszerűbb és legcélszerűbb, hogy azt a címzettnek közvetlenül átadják (kézbesítés). Szokásos kézbesítési mód a postai úton – tértivevénnyel (az átvételt igazoló nyugtával, amelyen pontosan fel van tüntetve az átvétel ideje) – való átadás.
Az elektronikus úton való közlésnél alapvető feltétel, hogy az érintett számára hozzáférhetővé váljon az elektronikus dokumentum – természetesen a 22. §-nál (Blog 22.) ismertetett feltételek megléte is megkívántatik (visszaidézhetőség, beazonosíthatóság, átvétel időpontja dátumszerűen legyen meghatározva).
A jogalkotónak az a véleménye, hogy nem lehet akadálya a jognyilatkozat közlésének az a tény, hogy a címzett az átvételt megtagadta – ezt a szabályt rögzíti is az első bekezdésben. Ugyanakkor − tekintettel arra, hogy a postai szolgáltatások a legelterjedtebbek, és legalkalmasabbak az átvétel (vagy az átvétel megkísérlése) igazolására – a postai szolgáltatásokról szolgáló jogszabályt tekinti irányadónak, ha a jognyilatkozatot tértivevény különszolgáltatással feladott küldeményként kézbesítik.
Ez a jogszabály a postai szolgáltatások nyújtásának és a hivatalos iratokkal kapcsolatos postai szolgáltatás részletes szabályairól, valamint a postai szolgáltatók általános szerződési feltételeiről és a postai szolgáltatásból kizárt vagy feltételesen szállítható küldeményekről szóló 335/2012. (XII. 4.) Korm. rendelet. Ennek 31. §-a arról szól, hogy ha az első kézbesítési kísérlet nem vezetett eredményre (kivéve, ha ezt a címzett megtagadta, vagy a postai szolgáltató rendelkezik egyéb más adatokkal a címzett elérhetőségével kapcsolatban) – a postai szolgáltató értesítést hagy hátra, amely arról szól, hogy kézbesítést ettől az időponttól számított ötödik munkanapon újból megkísérli. A második kézbesítési kísérlet sikertelensége esetén a postai szolgáltató egy újabb értesítőt hagy hátra, amelyben közli, hogy még újabb 5 munkanapig átvehető egy meghatározott kézbesítési ponton (ez többnyire egy, a címzetthez közel álló postahivatal), ha ez nem történik meg, az ötödik munkanaptól a jognyilatkozatot kézbesítettnek kell tekinteni. Az ezt követő munkanapon a postai szolgáltató a hivatalos iratot a tértivevényen feltüntetendő „nem kereste” jelzéssel a feladónak visszaküldi.
Ha a címzett, vagy az átvételre jogosult más személy (nagykorú gyermek, szülő, házastárs, stb.) az átvételt megtagadta, vagy a megadott címen a címzett ismeretlen, illetve elköltözött − a jognyilatkozatot már ezen a napon (amikor a kézbesítést megkísérelték) kézbesítettnek (azaz közöltnek) kell tekinteni.
Egyéb esetekben jognyilatkozatot a postai szolgáltatásokról szóló jogszabály szerint az előzőekben leírt eredménytelen kézbesítési kísérlet, valamint az értesítés elhelyezésének napját követő ötödik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni (Ezt nevezi a jogi szakirodalom kézbesítési vélelemnek)
24.§ (2) Az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően a postai szolgáltatásokról szóló jogszabály szerint tértivevény különszolgáltatással feladott küldeményként kézbesített jognyilatkozatot,
a) ha a címzett vagy az átvételre jogosult más személy a küldemény átvételét megtagadta vagy a címzett által bejelentett elérhetőségi címen a kézbesítés a címzett ismeretlensége vagy elköltözése miatt meghiúsult, a kézbesítés
megkísérlésének napján,
b) egyéb esetekben az eredménytelen kézbesítési kísérlet, valamint az értesítés elhelyezésének napját követő ötödik munkanapon
kézbesítettnek kell tekinteni.
A jognyilatkozatok az Mt. alapján bíróságok előtt válnak támadhatóvá, és ebben a bírósági eljárásban (az eljárás kezdeményezésével egyidejűleg) kérelem terjeszthető elő a kézbesítési vélelem megdöntése iránt, ha az előterjesztő azt szeretné bebizonyítani, hogy a kézbesítés időpontja nem a vélelem alapján megjelölt időpont (amire hivatkozva állítható, hogy a kérelmező nem tartotta be az eljárás kezdeményezésére előírt határidőt.)
A kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelem beterjesztésére attól az időponttól számítva van lehetőség, amikor kérelmező a kézbesítési vélelem beálltától tudomást szerzett. Innen számítva 15 napon belül, de legkésőbb a vélelem beálltától számított hat hónapon belül terjeszthető elő kérelem a bíróságnál.
A kézbesítési vélelem megdöntésére a polgári peres eljárásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 99−99/A. §-ait kell megfelelően alkalmazni.
Ha a bírósági eljárásban megdől ez a kézbesítési vélelem, a jognyilatkozat megtámadása iránti bírósági eljárás kezdeményezésére előírt határidőt megtartottnak kell tekintetni.
Erről szól a 22. § (3) bekezdése:
(3) Az olyan jognyilatkozattal kapcsolatban, amely tekintetében e törvény alapján bírósági eljárásnak van helye, a (2) bekezdésben szabályozott kézbesítési vélelem megdöntése iránt az eljárás kezdeményezésével egyidejűleg, a kézbesítési vélelem beálltáról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon, de legkésőbb a vélelem beálltától számított hat hónapon belül terjeszthető elő kérelem a bíróságnál. A kézbesítési vélelem megdöntésére egyebekben a polgári perrendtartásról szóló törvény rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. A vélelem megdöntése esetén a bírósági eljárás kezdeményezésére előírt határidőt megtartottnak kell tekinteni.
Ha vitára kerül sor a nyilatkozattevő és a címzett között a közlés időpontjáról, eljárási szabályainak betartásáról, a jognyilatkozatot tevő felet terheli annak bizonyítása, hogy a közlés szabályszerűen megtörtént.
(4) Vita esetén a jognyilatkozatot tevő felet terheli annak bizonyítása, hogy a közlés szabályszerűen megtörtént.
Végül – a Jogesetek:
BH2007. 270.
Amennyiben a munkáltatónak módja lett volna - a próbaidő alatti munkaviszony megszüntetésre irányuló - nyilatkozata határidőben történő közlésére, és ennek elmaradásában a felperes szándékos magatartása nem hatott közre, a határidő lejárta után két nappal történt közlés jogellenes (1992. évi XXII. törvény 6. § (4) bekezdés, 87. § (1) bekezdés d) pont, (3) bekezdés).
BH2006. 371
Több meghatalmazott esetén a felet bármelyikük képviselheti, ezért bármelyik részére történt kézbesítés joghatályos (1952. évi III. törvény 66. § (2) bekezdés).
BH2004. 334
A 2000. november 9-én közölt munkáltatói rendes felmondás esetén a felmondási tilalom szempontjából a felmondás közlésének időpontja az irányadó (Mt. 90. §-ának az 1999. évi LVI. törvény 8. §-ával megállapított rendelkezése)
BH2003. 168.
A rendes felmondás olyan írásbeli nyilatkozat, mely annak közlésével hatályosul. A munkáltató azt egyoldalúan nem vonhatja vissza, hanem csak a munkavállaló hozzájárulásával. A később közölt újabb rendes felmondáshoz joghatás nem fűződhet, miután a munkaviszonyt csak egy ízben lehet rendes felmondással jogszerűen megszüntetni (Mt. 6. § (4) bek., 87. § (2) bekezdés 90. § (1) bek. a) pont).
EBH2000. 258
A Munka Törvénykönyvében nem szabályozott kérdésben a Ptk. rendelkezése alkalmazható, ha az a munkajogi elveket nem sérti. Ehhez képest a közös megállapodást célzó nyilatkozat visszavonására az ajánlati kötöttségre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni és ennek figyelembevételével kell elbírálni, hogy a nyilatkozat elfogadása alapján létrejött-e a felek között megállapodás vagy azt megelőzően visszavonta ajánlatát a fél (Pp. 275. §, Mt. 87. §, Ptk. 211. §).
BH1998. 506.
A munkaviszonnyal kapcsolatos jognyilatkozatok alakiságára és az alakiság elmulasztásának körülményeire a Munka Törvénykönyvében foglaltak az irányadók. A Polgári Törvénykönyv meghatározott rendelkezése a joghasonlóság elve alapján akkor alkalmazható, ha a Munka Törvénykönyve az adott kérdésben nem tartalmaz tételes szabályt, és a polgári jogi szabály alkalmazása nem vezet a munkaviszonyra vonatkozó elvekkel ellentétes eredményre (1992. évi XXII. törvény 6. § (1) és (2) bek., Ptk. 218. § (3) bekezdés).
BH1997. 606.
I. A felmondás annak közlésével hatályosul, amelyet a munkáltató egyoldalúan, a munkavállaló hozzájárulása nélkül nem vonhat vissza (1992. évi XXII. törvény 6. § (4) bekezdés)
Tavaszváró szép jó éjt mindenkinek!
Mariann