Blog 17.
17. § − (11. pont): A munkáltatói szabályzat
17. § (1) A munkáltató a 15-16. §-ban meghatározott jognyilatkozatait általa egyoldalúan megállapított belső szabályzatban vagy egyoldalúan kialakított gyakorlat érvényesítésével (a továbbiakban együtt: munkáltatói szabályzat) is megteheti.
(2) A munkáltatói szabályzatot közöltnek kell tekinteni, ha azt a helyben szokásos és általában ismert módon közzé teszik.
Ez a szabály világos, nem is kell mást hozzáfűzni, csak annyit, hogy ez egy új szabály, az előző Mt. nem tartalmazott erre vonatkozóan rendelkezéseket.
A szabályzatok együttesen tartalmazzák a munkáltatónál kialakult szokásokat (a szokásjogot), olyan rendelkezéseket, amelyek vagy minden munkavállalóra, vagy csak megnevezett munkavállalói csoportokra kiterjedő szabályokat, normatív utasításokat, eljárásokat, magatartási szabályokat.
Szabályzat készülhet:
- a szervezeti felépítésről és a szervezet működéséről (SZMSZ)
- az egészségre nem ártalmas, biztonságos munkavégzésről (munkavédelmi szabályzat)
- az üdülések támogatásáról
- a munkavállaló szociális jellegű támogatásáról (segélyezési szabályzat)
- a munkarendekről
- a létszámgazdálkodásról
- a hátrányos jogkövetkezmények alkalmazásáról
- a pénzügyekről,
- stb.
Szabályzatot akkor készít a munkáltató, hogy egy területen, vagy a munkavégzés során egy adott szinten, területen több olyan szabály került már kiadásra, amelyek egybefoglalása alkalmazásuk szempontjából ajánlatos.
A szabályzat a munkáltató egyoldalú jognyilatkozatát tartalmazza, amit nem kell egyenként az étintett munkavállalókkal – a jognyilatkozat közlésére vonatkozó szabályok szerint − közölni, mert a szabályzat akkor is közöltnek tekintendő, ha az a helyben szokásos módon közzéteszik. Régebben a munkáltató székhelyén illetve telephelyein elhelyezett hirdetőtáblákon való kifüggesztés jelentette a közzétételt (kihirdetést), manapság az e−mailen, vagy belső elektronikus hálózaton (intraneten) keresztül történő közzététel dívik.
Az persze előfordulhat, hogy a munkáltató elkészít egy szabályzatot, éppen azzal a céllal, hogy „felülírja” a véleménye szerint nem megfelelő helyi gyakorlatot – a szokásjogot – de a szokás hatalma erősebb, a munkavállalók továbbra is a régi bevélt gyakorlat szerint járnak el. (Persze csak jogszerű szokásokról lehet szó!). Ilyenkor az összeütközést jelentő szabályt felől kell vizsgálni, mert –feltételezve a jóhiszeműséget és tisztességet – a tényleges és élő szabály az elsődleges egy később kialakított szabállyal szemben. Hogy egy példát is mondjak: ilyen lehet pl. a munkarendeket tartalmazó szabályzat, ahol a helyi munkarendek erőteljesebben érvényesülnek (éppen a szokásjog alapján), mint amit a munkáltató szabályzatba foglalt. (pl. hiába írja elő a munkáltató a munkakezdésre a reggeli 6 órai munkakezdést, ha a munkavállalók nagy része a buszjáratok miatt csak 6.15−re ér be)
Ha a szabályzat olyan egyoldalú jognyilatkozatot tartalmaz, amely egyben kötelezettségvállalás a , munkáltató részéről (pl. ilyen a prémium−szabályzat vagy a cafeteria szabályzat), vagy olyan a munkavégzéssel kapcsolatos munkáltatói utasításokat tartalmaz, amelyhez nem fűződik joghatás (pl. a biztonsági előírások szabályzata) – akkor az Mt. 15. illetve 16. §−át kell megfelelően alkalmazni.
Na, megint sikerült többet írni egy rövid szabályról, mint amit első látásra gondoltam!
Szép jó éjt!
Mariann