Blog 2

2013.03.06 20:35

2014. ápriiis 22-én  - csak annyi javítás történt, hogy az Mt. 294. § (1) bekezdés b) pontjában neghatározott HOZZÁTARTOZÓ fogalmával kapcsolatban megjegyeztem, hogy a joglakotó ezt a fogalmat összhangba hozta az új Polgári Trövénykönyv szabályával.

Nagy örömömre sokkal többen érdeklődnek kis blogom iránt, mint ahogy gondoltam, nem szabad hát csalódást okoznom senkinek! Már kaptam egy kérdést, de válaszolni csak holnap tudok (az illetőt értesítettem erről), a kérdést és a választ is felteszem a honlapra.

Lássunk hát neki a 2. §-nak!

2. § (1) E törvény hatálya

a) a munkáltatóra,

b) a munkavállalóra,

c) a munkáltatói érdek-képviseleti szervezetre,

d) az üzemi tanácsra, valamint

e) a szakszervezetre

terjed ki.

(2) E törvény

a) XVI. fejezetét a kölcsönvevőre,

b) XVII. fejezetét az iskolaszövetkezet által nyújtott szolgáltatás jogosultjára

alkalmazni kell.

A 2. § a jogalanyokat sorolja fel (személyi hatály), azaz meghatározza, hogy kikre terjed ki a munka törvénykönyve. A munkaviszony klasszikus (individuális) jogalanyai: a munkáltató és a munkavállaló. Azt, hogy ki tekinthető munkáltatónak, az Mt. 33. §-ában kell megkeresnünk (természetesen erről részletesebben szólok az adott §-nál); a munkavállaló fogalma a 34. §-ban szerepel.

A munkajogban nagyon régóta jelen vannak az ún. kollektív jogalanyok is. Munkáltató részről kollektív jogalanyok a munkáltatói érdekképviseleti szervezetek (meghatározásuk az Mt. 231. § (1) bekezdésében), munkavállalói részről a szakszervezetek (Mt. 270. § (2) bekezdés) és az üzemi tanácsok (Mt. 235. § (2) bekezdés)

Az Mt.-ben találhatók két olyan munkaviszony szabályai, akikre nem a klasszikus munkáltató − munkavállaló munkajogi kapcsolat jellemző, úgymint a munkaerő-kölcsönzés (Mt. XVI. fejezet) és az iskolaszövetkezet (Mt. XVII. fejezet). A munkaerő-kölcsönzés esetében háromoldalú kapcsolatról van szó a kölcsönbeadó, a kölcsönbevevő és a kikölcsönzött munkavállaló között. Az iskolaszövetkezet esetében a szövetkezet és tagja közti kapcsolat indokol a munkaviszony tekintetében az általánostól eltérő szabályozást. Természetesen mindkettőről bőven lesz még szó, ha odaérünk.

 

Ha tágabban értelmezzük az Mt. személyi hatályát, akkor szabályait alkalmazni kell  

• az Mt. 53. §−ában meghatározott arra a munkáltatóra, ahol a munkavállaló munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatására sor kerül
• a munkáltató személyében bekövetkező változás szabályai körében az átvevő munkáltatóra − Mt. 36-41. §
• a munkáltató és a munkavállaló képviselőire − Mt. 20−21. § (csak egy rövid felsorolás: a munkáltató esetében annak vezetője, vagy a munkáltatói jogok gyakorlására feljogosított vezető, a munkáltató jogi képviseletét ellátó ügyvéd vagy szervezet; munkavállaló esetében lehet a törvényes képviselő, vagy ügyvéd, illetve szakszervezeti tag munkavállaló esetében maga a szakszervezet, stb. – később természetesen ez is részletesen szóba kerül),
• a volt munkáltatóra illetve munkavállalóra − Mt. 80−84. § (a munkaviszony megszűnésekor követendő eljárásban lényegében egy már nem létező kapcsolat alanyairól van szó)
• a munkavállaló hozzátartozójára − Mt. 171. illetve 176. §−ok (a munkáltató kártérítési kötelezettsége körében). Rendkívül fontos a munka törvénykönyvében meghatározott „hozzátartozó” fogalma, mivel -- az előzőekhez képest - a jogalkotó összhangba hozta az új Polgári Törvénykönyvben meghatározott fogalommal – Mt. 294. § (1) bekezdés b) pont
• a munkavállalók képviselőire, akiket az Mt. így nevesít − Mt. 294. § (1) bekezdés e) pont
• a kollektív munkaügyi viták körében az új jogintézmény, az egyeztető bizottság elnökére, tagjaira és a döntőbíróra− Mt. 291. §−293. §

 

Az új munka törvénykönyve  kifejezetten nem határozza meg szabályozási tárgyát, de az nyilvánvaló, hogy nem a közélet, hanem éppenhogy a nem állami, azaz magánjogi kapcsolatok egyik fontos törvénye. Elfogadott meghatározás az is, hogy a magánszféra munkajogi kódexe, de az is, hogy a versenyszféra törvénye. Ugyanakkor vannak olyan szabályai is, amelyek nem kifejezetten a magán−munkajogi kapcsolatra vonatkoznak, de szorosan kapcsolódnak ezekhez, ilyen például az ún. versenytilalmi megállapodás – Mt. 299. §, vagy a tanulmányi szerződés − Mt. 228. §, vagy az ún. előszerződés – Ptk. 208. §. Ez utóbbi a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) szabálya, de mivel ennek szabályai megfelelően alkalmazandók az Mt.-ben, nem kizárt, hogy a felek ún. előszerződésben állapodjanak meg egy később megkötendő munkaszerződés megkötéséről.

Meg kell említeni azt is – ha munkaviszonyokról van szó – hogy a közszférára külön törvények vonatkoznak, de azzal, hogy mögöttes joguk (azaz általános háttérjogszabályuk) az Mt.  Ugyanakkor e külön törvények kifejezett szabályokat tartalmaznak

1. vagy arra, hogy mely Mt.-beli szabályok nem alkalmazhatók
2. vagy arra, hogy egyes szabályok esetében az Mt. szabályait kell alkalmazni.

A közszféra munkaviszonyainak külön törvényei

• a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvénynek (Kjt.)
• közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.)
• a legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvény (Üsztv.)
• a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi CXV. törvény (a továbbiakban: Hjt.)
• a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) tekintetében is
• a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény (Bjt.)
• az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény (Iasz.)

Azt hiszem, mára elég! 

Holnap: folyt.köv.

 

Mariann