Blog 16.
A 16. § − „10. A kötelezettségvállalás” c. pontban található
Tegnap már említettem – a prémium kapcsán (a BH2002. 158 jogeset-nél)−, hogy ha valaki elvállal egy kötelezettséget (a nevezett esetben: meghatározott összeget fizet a munkavállalónak – ez a prémium −, ha előírt feladatot teljesít, vagy valamely, a munkáltatóhoz kapcsolódó körülmény a munkáltatóra kedvezően alakul) és nem szükséges másik fél hozzájárulása, megállapodása, ezen kötelezettsége alól csak meghatározott feltételek fennállása esetén szabadulhat (a hivatkozott jogesetben nincs meg ez a mentesülési lehetőség, mert arról még az előző Mt. alapján döntött a bíróság).
A hivatkozott jogesetben a bíróság úgy ítélte meg, hogy a munkáltató ha egyszer kötelezettségvállalást tett a prémium kifizetésére, nem tagadhatja azt meg, tehát a munkavállaló jogosulttá válik a prémiumra. Az új Mt. szerint azonban – meghatározott esetben (lásd: 16. § (2) bekezdés) a munkáltató elállhat kötelezettsége teljesítésétől – tehát egy hasonló ügyben a bíróság másképp döntene, és megvizsgálná a munkáltató indokait, érvelését; és ha ténylegesen a kötelezettségteljesítés a munkáltatóra aránytalan sérelemmel járna (vagy ellehetetlenülne) − a munkáltatónak ad igazat (aki felmondta a kötelezettségvállalást).
A kötelezettségvállalás egyoldalú, hiszen ha egy jogviszonyban mindenki elvállalja ezt a kötelezettséget, akkor ebben megállapodtak, és szó sincs egyoldalúságról.
Ptk. 16. § (1) Egyoldalú kötelezettségvállalás (a továbbiakban: kötelezettségvállalás) alapján a jogosult elfogadására tekintet nélkül követelhető a vállalt kötelezettség teljesítése. A munkavállaló érvényesen csak munkaviszonyra vonatkozó szabály kifejezett rendelkezése alapján tehet kötelezettségvállalást tartalmazó jognyilatkozatot.
(2) A kötelezettségvállalás a jogosult terhére módosítható vagy azonnali hatállyal felmondható, ha a jognyilatkozatot tevő körülményeiben a közlést követően olyan lényeges változás következett be, amely a kötelezettség teljesítését lehetetlenné tenné vagy aránytalan sérelemmel járna.
(3) A kötelezettségvállalásra egyebekben az egyoldalú jognyilatkozatra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a kötelezett nem hivatkozhat jognyilatkozata hatálytalanságára, hogy a jogosulttal való közlés nem, vagy nem szabályszerűen történt.
Az (1) bekezdés az egyoldalú kötelezettségvállalás meghatározása:
a jogosult elfogadására tekintet nélkül követelhető a kötelezettség teljesítése
A második mondat arra vonatkozik, hogy csak munkaviszonyra vonatkozó szabály (jogszabály, kollektív szerződés, üzemi megállapodás, egyeztető bizottság határozata) kifejezett rendelkezése esetén tehet a munkavállaló olyan nyilatkozatot, amely kötelezettségvállalást tartalmaz.
A (2) bekezdés új szabály a munkajogban, mivel azt a lehetőséget szabályozza, amelyet már az előzőekben is érintettem: a jogosult terhére való módosítást illetve azonnali hatályi felmondást csak meghatározott feltételek mellett lehet alkalmazni:
- ha a kötelezettségvállaló (a jognyilatkozatot tevő) körülményeiben
- a közlést követően
- olyan lényeges változás történt, amely a kötelezettség teljesítését
- lehetetlenné tenné vagy
- aránytalan sérelemmel járna.
(2) A kötelezettségvállalás a jogosult terhére módosítható vagy azonnali hatállyal felmondható, ha a jognyilatkozatot tevő körülményeiben a közlést követően olyan lényeges változás következett be, amely a kötelezettség teljesítését lehetetlenné tenné, vagy aránytalan sérelemmel járna.
A gyakorlat nyelvére lefordítva – maradjunk a prémium feladatok kitűzésénél − ez a szabály lehetővé teszi, hogy a munkáltató módosítsa, vagy akár azonnali hatállyal felmondja ezt az egyoldalú kötelezettséget, mert gazdasági helyzete oly mértékben megromlott, hogy ha ezen kötelezettségeinek (is) eleget tenne, akkor csőd− illetve felszámolási eljárást kellene ellene megindítani. (Ilyen éles helyzetbe – sajnos − a válság óta több cég is került, voltak olyan munkáltatók, akik a szakszervezet segítségével vagy nélküle el tudta fogadtatni a munkavállalókkal, hogy munkahelyük megőrzése érdekében fogadják el a munkáltató döntését, mert így biztosított lesz foglalkoztatásuk). Hozzá kell tennem, hogy ezt a jogszabályban adott lehetőséggel a kötelezettséget vállaló a valóban lényeges változás bekövetkezése miatt élhet, és csak azután, hogy a kötelezettségvállalást közölte a jogosulttal (a munkavállalóval).
Természetesen a kötelezettség módosításáig illetve az azonnali hatályú felmondásig elvégzett munkaráfordítást, (többletfeladatot), ha azt a munkavállaló munkaköri feladatain felül elvégezte − megfelelően meg kell fizetni, hiszen a kötelezettségvállalás hiányában ezeket a többletfeladatokat nem végezte volna el. Ugyanezen okokból, ha a munkáltató már kifizette a prémium egy részét, akkor az sem követelhető vissza.
Nyilvánvaló az is, hogy a kötelezettség csak a jövőre nézve módosítható.(Csak közbevetőleg jegyzem meg, hogy itt az elállás nem értelmezhető).
A kötelezettségvállalásra – mondja a 16. § (3) bekezdése – az egyoldalú jognyilatkozatokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, azzal az eltérésre, hogy a kötelezettséget vállaló (ebben a jogviszonyban ő a kötelezett) nem hivatkozhat arra, hogy a jogosulttal való közlés nem történt meg, vagy az nem szabályszerűen történt meg, és emiatt kötelezettségvállalása hatálytalan. Ha egyoldalú kötelezettségvállalásra irányuló jognyilatkozatot tesz a munkáltató, az kötelezettsége, hogy erről értesítse a jogosultat (a munkavállalót), neki kell gondoskodnia arról is, hogy a közlés szabályszerű legyen (pl. ne akkor tegyen ilyen jognyilatkozatot, amikor a munkavállaló szabadságon van, vagy keresőléptelen, és nem kapja meg ezt a jognyilatkozatot időben...)
(3) A kötelezettségvállalásra egyebekben az egyoldalú jognyilatkozatra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a kötelezett nem hivatkozhat jognyilatkozata hatálytalanságára, hogy a jogosulttal való közlés nem, vagy nem szabályszerűen történt.
Elég gyakori, hogy a munkáltatók a munkavállalók hatékonyabb munkavégzése érdekében tűznek ki prémiumfeladatokat, vagy állapítanak meg (egyoldalúan) cafetéria-juttatást, de ezeket (már a kis−és közepes vállalatoknál is ) belső szabályzatba foglalják, ezért ennek a kötelezettségvállalásnak a munkavállalók meghatározott csoportjai a címzettek (nem egyenként a munkavállalók megnevezve), tehát így sem lehet a közlés szabályszerűtlenségére, vagy elmaradására hivatkozni.
Az is gyakori, hogy a munkáltató valamilyen feltételt fűz a kötelezettségvállaláshoz, pl. azt, hogy prémiumra azok jogosultak, akik a kifizetés napján munkaviszonyban állnak a munkáltatónál, ez elfogadott, és nem változtat a munkáltató által egyoldalúan vállalt kötelezettségen.
Természetesen nincs akadálya annak, hogy a fél a kötelezettségvállalását eleve valamely feltételhez kösse (például prémium kifizetésének feltétele az esedékességkor is a munkaviszony fennállása), illetve meghatározott időtartamra korlátozza (például cafetéria fizetésének egy naptári évre való kikötése).
Összefoglalva:
A munkaviszony alanyai egyoldalúan is vállalhatnak kötelezettséget, de a munkáltató saját elhatározásából megkötés nélkül tehet kötelezettségvállalást, a munkavállaló azonban csak munkaviszonyra vonatkozó szabály kifejezett rendelkezése alapján vállalhat egyoldalúan kötelezettséget.
Kivételes esetben, a nyilatkozattevő körülményeiben bekövetkező változás miatt módosíthatja, vagy azonnali hatállyal felmondhatja – a jövőre nézve – kötelezettségvállalását, ha ennek okán a teljesítés aránytalan nagy sérelemmel járna, vagy lehetetlenné válna.
Jogesetek:
BH2002. 158 (tegnap és ma is volt róla szó – a bíróság ma már másképp döntene!)
Ha a munkáltató a munkaszerződés megkötésekor kötelezettséget vállal a prémium kitűzésére, annak elmulasztása a munkavállaló igényét nem érinti, mert a munkáltató kötelezettségvállalása folytán jogosultságot szerez a prémiumra [Mt. 3. § (1) bek., 76. § (3) bek.].
BH1977. 461.
A dolgozó tartozáselismerő nyilatkozata nem jelent az eredeti jogalaptól független, új kötelezettségvállalást. A következménye az, hogy ez esetben a bizonyítási teher a dolgozóra hárul át. Ha utóbb a dolgozó az elismerő nyilatkozat alapján teljesített szolgáltatást az elévülési időn belül visszaköveteli, a munkaügyi vitát eldöntő szervnek azt kell vizsgálnia, hogy az eredeti jogcímen fennállott-e a dolgozó kötelezettsége (1967. évi II. törvény 57-61. §).
BH1998. 199.
Ha a munkáltató a szabályzatában meghatározott feltételekkel és esedékességgel kötelezettséget vállalt az általa ingyenesen kibocsátott értékpapírok visszavásárlására, ez olyan kötelezettségvállalás, amelynek alapján a munkavállalók - az értékpapír kellékhiányossága ellenére - igényt tarthatnak a névértéknek megfelelő ellenértékre [94/1988. (XII. 22.) MT r. 4. § (3) bek., 6. § (3) bek.].
Sajnos, több jogesetet nem találtam, de remélem, így érthető a 16. § szövege és gyakorlati alkalmazása.
Jó éjt!
Mariann